A román sovinizmust terjesztő vírus: az AUR

Pap István

Hüledezik a román közvélemény a Szövetség a Románok Egységéért (AUR) agresszív megnyilvánulásain. Legutóbb az adott okot erre, hogy George Simion pártelnök nyakon ragadta a képviselőházban a pulpitusnál szónokló Virgil Popescu energiaügyi minisztert. És nem ez az első brutális megnyilvánulása neki és párttársainak, hanem ez egy sorozat, illetve egy eszköztár része. A román közvélemény most kezdi felfogni azt, hogy van egy parlamenti párt, amelyik már nemcsak nyelvezetében, de tetteiben is agresszív, és amelyik ezt az erőszakot már nemcsak más népcsoportok, hanem saját, román népe ellen fordítja.

Mert ne felejtsük el, azokat pedig, akik hajlamosak lennének letagadni, emlékeztessük arra, hogy George Simion és az AUR Úzvölgyében művelt gyalázatával robbant be a köztudatba, ez volt az első olyan jelentős országos skandalumuk, ami megmutatta, és mindenki számára nyilvánvalóvá tette gyűlöletkeltő és pusztító potenciáljukat. De az úzvölgyi eset megmutatott valami mást is: a román állami intézmények együttműködési készségét az AUR-ral akkor, amikor a magyarok ellen kell fellépni, kezdve a dormánfalvi polgármesteri hivatallal, amelyik megpróbálta ellopni az úzvölgyi katonatemetőt, folytatva azzal az intézménnyel, amelyik „bebizonyította”, hogy abban a temetőben a román hadsereg katonái is el vannak temetve, és azzal, amelyik engedélyt adott a betonkeresztek felépítésére, el egészen a csendőrségig, amelyik tehetetlen volt, vagy inkább annak akart mutatkozni a George Simion által feltüzelt tömeg megfékezésére, és el egészen a bíróságig, amelyik semmi kivetnivalót nem talált Simionék kegyeletsértő garázdálkodásában. Az AUR úzvölgyi akciójával tulajdonképpen kihasználta a román állami intézmények látens vagy nyílt magyarellenes hozzáállását, és ezt az erkölcsi mételyt meglovagolva jutott be a parlamentbe, most pedig folyamatosan nő a népszerűsége a közvélemény-kutatásokban.

A parlamenti választások óta eltelt időszakban elkövetett sorozatos AUR-agressziók kellettek ahhoz, hogy a román állam, az újabban sokat emlegetett deep state ráeszméljen arra, hogy kígyót melengetett a keblén. Azok, akik titokban örültek annak, amit Simionék Úzvölgyében műveltek, vagy nyíltan tapsoltak az igazságszolgáltatást a magyar közösségek ellen felhasználó Dan Tanasănak, esetleg Diana Şoşoaca elmebeteg kirohanásainak, elkezdtek aggódni, mert az a politikai erő, amelyikre úgy tekintettek, mint amelyik a többi párt helyett elvégzi a piszkos munkát, és terror alatt tartja a magyarokat, most már a románok ellen fordult.

Az AUR nyíltan felvállalja a xenofób, antiszemita legionárius mozgalom szellemi örökségét és politikai gyakorlatát – megjegyzem, sok román szemében ez nem is önmagában véve gond, hanem pusztán azért, mert ezáltal romlanak az ország uniós esélyei és lehetőségei –, magyarokat és román politikusokat is vegzál, állami intézményekben okoz felfordulást, listázza a neki nem tetsző sajtótermékeket, és folyamatosan hergel a járványvédelmi szabályozások ellen. Olyan gyakran és olyan intenzitással történő megnyilvánulások ezek, amelyek azoknak a román politikai formációknak a veszélyérzetét is feltüzelték, amelyeket az úzvölgyi botrány egy cseppet sem töltött el félelemmel. Aggodalmuk azonban megkésett, mert az AUR parlamenti képviselethez, ezzel együtt jelentős anyagi forrásokhoz és botránycsinálási lehetőséghez, azaz sokkal nagyobb médiafelülethez jutott.

Mondjuk ki: a román állam és társadalom látens sovinizmusa engedte az AUR-t idáig felfejlődni, mert egy morálisan és az intézmények szintjén is hiteles demokratikus állam eleve nem engedte volna megtörténni azt, ami Úzvölgyében lezajlott, hanem idejekorán és erélyesen fellépett volna az izgatók és uszítók ellen, így folytatása sem lett volna az AUR politikai karrierjének. Ezzel szemben a román állam még asszisztált is ahhoz a förtelemhez, és most is ezt teszi, amikor az AUR immár nem „csak” a magyar hősök emlékét, hanem a román törvényhozás tekintélyét tiporja le. A kérdés csak az, hogy miért nem lép közbe a román állam most, amikor már a saját tekintélye, saját stabilitása a tét? Az nem igaz, hogy nem lenne elég erőszakszervezet, amelyik képes lenne elfojtani az effajta ribilliókat, vagy hogy ne lennének hatályos törvények, amelyekre hivatkozva gátat lehetne szabni ennek az egyre fokozódó őrületnek. Sokkal inkább az a baj, hogy nincs morális iránytű és nincs a társadalomba beleivódott demokratikus érzület, ami szinte ösztönszerűen működésbe lendítené az illetékes intézményeket, hogy érvényt szerezzenek a hatályos törvényeknek. Egy legyengült morális immunrendszerű társadalomra szabadult rá a sovinizmus, a gyűlölet és az ezekhez társuló erőszak vírusa az AUR képében, amelyik most gáttalanul fertőz, megbénítja a védelmi mechanizmusokat, és ha a román állam nem találja meg minél hamarabb a védőoltást ellene, annak beláthatatlan következményei lesznek.