4 órája
Trófeák, történetek, találkozások – 115 éves lett a NAC | GALÉRIA!
A Nagyváradi AC 115. évfordulóján újra összeért a múlt és a jelen.
Forrás: Festum Varadinum
BN-összeállítás
Az Egy Nemzet Tornája lebonyolítása után május 17-én, szombaton folytatódtak a Nagyváradi AC alapításának 115. évfordulója alkalmából szervezett események. Délután a Bunyitay ligetben található NAC-szobornál gyülekezett az ünneplő tömeg. A NAC 115 rendezvénysorozat moderátora, Jósa Attila köszöntötte az egybegyűlteket, majd röviden ismertette, miért is bír különös jelentőséggel ez a helyszín a váradi labdarúgás történetében: itt játszotta ugyanis a NAC első mérkőzését 1910. július 31-én a Kolozsvári VSC ellen (1–2). A szobor jelenlegi állapota azonban finoman szólva sem kielégítő, több alkalommal is színesfémtolvajok rongálták meg. Bár a városlakók már kinyilvánították igényüket a helyreállításra, és a participatív költségvetés keretében elvileg sor kerülhetne a felújításra, érdemi előrelépés eddig nem történt.
Ezt követően Boros Péter, a Bihar Megyei Labdarúgó-egyesület képviseletében mondott ünnepi beszédet. Beszédében hangsúlyozta az összefogás jelentőségét, a magyar sportmúlt megőrzésének fontosságát, valamint kiemelte annak szimbolikus értékét, hogy ezen a jeles napon a történelmi Magyarország elszakított részeiről érkeztek vendégek Nagyváradra.
A beszédet koszorúzás követte, amely során a helyi RMDSZ, a Szatmárnémeti Partium Labdarúgó Akadémia, a Szatmárnémeti Olimpia, a CAO–NAC, a Ferencvárosi Torna Club és annak múzeuma képviselői helyezték el az emlékezés virágait. Hozzájuk csatlakoztak a tornán részt vevő csapatok, valamint a Bihar megyei fradisták is, közösen tisztelegve a NAC öröksége előtt.
NAC-ünnepség
Fotók: Festum VaradinumKözönségtalálkozó a Partiumon
A következő programpontnak a Partiumi Keresztény Egyetem díszterme adott otthont, ahol közönségtalálkozóra várták az érdeklődőket. Akik eljöttek, nem csalódtak: az ünnepi beszédek mellett hosszú évtizedek után újra megtekinthetők voltak a NAC legendás serlegei – köztük a holland aukciós háztól árverésen visszavásárolt 1949-es bajnoki trófea és az 1956-os Román Kupa. A kiállított relikviák között helyet kapott az 1944-es magyar bajnoki aranyérem is, Bodola Gyula egykori stoplisa, számtalan érem, fénykép, korabeli meccsbelépő, valamint a CAO–NAC legfrissebb sikere, a három nappal korábban elhódított Román Kupa megyei szakaszának győztes trófeája.
A moderátor rövid felvezetése után Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke mondott beszédet, amely három fő részből állt. Elsőként részletesen bemutatta Nagyváradot és a helyi magyarság helyzetét a Kárpát-medence minden szegletéből érkezett vendégek számára, kitérve a város történelmi és kulturális jelentőségére, valamint arra a szerepre, amelyet a helyi magyar közösség a város arculatának formálásában a mai napig betölt. Ezt követően a Festum Varadinum rendezvénysorozatot ismertette, amely évek óta fontos kulturális és közösségi esemény a városban. Végül kitért az RMDSZ sportért tett erőfeszítéseire is: hangsúlyozta, hogy amíg a szövetség irányította a megyei tanácsot, a lehetőségekhez mérten támogatták a labdarúgást. Ennek kézzelfogható jelei közé tartozik a NAC-szobor felállítása, a Bodola Gyula-díj létrehozása – amelyet minden évben a legtehetségesebb magyar nemzetiségű fiatal labdarúgó kap meg –, valamint a Bodola Gyula Stadion elnevezése is, amely szintén az
RMDSZ kezdeményezésére történt. Beszéde zárásaként Szabó Ödön a Nagyváradi AC történelmi szerepéről és páratlan örökségéről szólt elismerően. Kiemelte, hogy a klub nemcsak helyi, hanem nemzetközi szinten is nyomot hagyott: legendás játékosai közül többen is olyan világhírű csapatokban állták meg a helyüket, mint az Internazionale vagy a Barcelona. A NAC múltja – hangsúlyozta – nemcsak sporttörténeti érték, hanem a váradi magyar közösség identitásának is szerves része.
Az elnöki beszédet követően került sor az Egy Nemzet Tornája eredményhirdetésére, amelynek során a Ferencváros játékosai emelhették magasba a győztesnek járó trófeát. A díjátadó során Tőkés Máté, az egész napos rendezvénysorozat egyik fő szervezője, különleges ajándékban részesült: a székelyföldi csapat jóvoltából egy Sepsi OSK-mezt vehetett át.
Az Egy Nemzet Tornája vándorserlegét a Fradi legendás hátvédje, Telek András emelhette a magasba. A díjátadót követően, eleganciával és öniróniával, mondván, hogy ő bizony nem a szavak embere, továbbadta a mikrofont Bánki Józsefnek. Dodi – ahogy a futballvilágban mindenki ismeri – lényegre törően szólt a közönséghez arról a különleges kötelékről, amely a Ferencvárost összekapcsolja a Kárpát-medence magyarságával.
A folytatásban Feszty Zsolt, a kulcsodi református gyülekezet lelkipásztora szólt az egybegyűltekhez, aki maga is tagja volt a Felvidékről érkezett csapatnak. Beszédében felidézte, milyen körülmények között született meg Ádám Sándor fejében a torna gondolata, közvetlenül a 2004-es, sokakat megrendítő népszavazás után. Mint mondta, az eredetileg egyszeri alkalomra tervezett összmagyar fociünnep mára 15 éve járja be a Kárpát-medencét – évente két alkalommal gyűlnek össze a csapatok.
Nem gondoltuk volna, hogy egyszer népszavazást írnak ki arról, lehetnek-e magyar állampolgárok a határon túliak. Ez a torna erre egy szenzációs válasz. Nem krokodilkönnyeket hullajtunk – van egy közös jelenünk, és van közös jövőnk is. Az, hogy húsz év után itt, Váradon összeér minden, és a Fradi öregfiúkkal egy levegőt szívhatunk, szinte hihetetlen. Sanyi, nézd meg, mit hoztál létre! Bár ez a kenyerem, most mégis nehezen találom a szavakat. Ne úgy nézzetek ránk, határon túliakra, mint valami szegény sorsúakra – tekintsetek ránk egyenrangúként, mert nincs különbség köztünk, sem értékrendben, sem semmiben. Amikor majd úgy tekintetek ezekre az elcsatolt részekre, hogy ti is éppúgy odatartoztok, mint mi ide, akkor – azt hiszem – szembekacaghatunk minden rosszindulatot, és felülírhatjuk azt, amit történelemnek nevezünk
– fogalmazott Feszty.
A lelkipásztor után Lukács Imre, a CAO–NAC alelnöke tartott rövid múltidézést. A nemrégiben hazatért serlegek kapcsán felidézte az 1949-es bajnoki diadalt és az 1956-os Román Kupa-győzelmet. Ezt követően köszöntötte az est különleges vendégeit, akik a klub meghívására érkeztek az eseményre. Jelen volt Simatoc Szegedi Miklós unokája, Sims Árpád; Serfőző Gábor unokája és dédunokája, Serfőző Attila és Serfőző Bence; Bodó György lánya, Bodó Alice; Kovács Miklós unokája, Suzi Dumitru; Tyirják Andor lánya, Tyirják Olimpia; valamint a „mezítlábas” NAC-játékosként emlegetett Papp Csicsók. Ugyancsak megtisztelte jelenlétével az eseményt Magyari Imre műgyűjtő unokaöccse, Lelescu Dorian, és Bastian ten Hoorn, aki oroszlánrészt vállalt a trófeák visszaszerzésében. Az utrechti egyetem hallgatója, ten Hoorn, Tőkés Mátéval beszélgetett a serlegek kalandos hazatéréséről.
A közönségtalálkozó lezárulta után a résztvevők még hosszan fotózkodtak a meghívott vendégekkel és a visszatért trófeákkal, miközben a szervezők gondolatai már talán a közelgő, 120 éves jubileum körül forogtak. A CAO–NAC kincsestára új, páratlan értékekkel gyarapodott: a rendezvényen adták át az 1949-es bajnokcsapat fényképét, valamint a román válogatott Csehszlovákia elleni csapatfotóját. Mindkét relikviát Bodó György, egykori játékos kézírása teszi különlegessé. A klub ezúton is köszöni Bodó Alice és Tyirják Olimpia nagylelkű felajánlását.
A nap végén a Bodega kultúrkocsmában gyűltek össze a vendégek, hogy baráti hangulatban, jókedvű beszélgetések mellett zárják az emlékezetes ünnepet.
