Mese a „kacsáról”

„Óriáskacsák születtek” a nagyváradi futballpályákon, amelyek egy részét, a tavalyi évhez hasonlóan már „megettek” Nagyváradon, de néhány napja már Bukarestben is „falatoznak belőle”.

Farkas Sz. Zoltán

Tavaly Jenei Imrét hozták hírbe azzal, hogy a magyar kormány több millió eurót fektetne be utánpótlásnevelő központ létesítésére – Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda mintájára – Nagyváradon, hogy később kiderüljön, az valójában Szatmár megyében jött volna létre. Végül pedig kiderült: kacsa volt az egész, amelyből „jót falatoztak” a szakmában dolgozók, és a szurkolók. Eltelt majdnem egy év, valakik azt gondolták, elő kellene venni a kacsát a mélyhűtőből, és felmelegíteni. A szakács szerepét – egy Bukarestben megjelenő sportnapilap munkatársa révén – a jelenleg a balmazújvárosi utánpótlásnevelő központnál trénereskedő Sorin Ciganra osztották, aki állítólag azt nyilatkozta, hogy a magyar kormány nyolcmillió eurót fordít egy, Nagyvárad mellett létesülendő labdarúgó akadémia megépítésére.

A nagyváradi születésű labdarúgó, aki pályafutása során játszott a Bihar FC-ben, az Aradi UTA-ban, a Brassói FC-ben, a Bukaresti Victoriaban, majd Magyarországon számos (Szegedi EAC, Újpest FC, Ferencvárosi TC, Vasas SC, Stadler FC, Kabai Meteorit SE, FC Sopron, Kiskundorozsmai Egységes SK) csapatban, lapunk érdeklődésére elmondta, hogy a fejében valóban léteznek a magyar-román országhatárnál létesülendő, futballakadémiát felölelő tervek, de azok egyelőre CSAK TERVEK! „A romániai napilap munkatársával valóban beszélgettem, de csakis arról, hogy én mit szeretnék megvalósítani, nem pedig arról, amit ő már kész tényként közölt a lapjában, amely szerint már ki is szemelték azt a tízhektáros földet, ahol az új akadémia felépülne, illetve, hogy a magyar kormány nyolcmillió euróval támogatná a kezdetekben a kezdeményezést – mondta Cigan. – Váradiként, labdarúgóként, a sportágban tevékenykedőként szakad meg a szívem, ami Nagyváradon, a Partiumban történik, azaz, hogy semmi nem mozdul a labdarúgás terén, értem ezalatt a felső szintet. Hihetetlen számomra, hogy ameddig Bihar megye a ’70-es ’80-as években legalább egy-egy első és másodosztályú, illetve 6-8 harmadik ligás csapattal volt érdekelt a hazai fociban, a mai Nagyvárad két negyedik ligás együttessel büszkélkedhet”.

Tönkretették, majd visszajöttek

Az egyszeres román válogatott Cigan leginkább azt kifogásolta, hogy a Nagyváradi Luceafărult támogató Blidár Jánost nem engedték a Bihar FC közelébe sem, pedig a tervek szerint elvállalta volna az azóta megszűnt Várad-kedvenc együttes finanszírozását, ehelyett maradt az „Esti Csillagnál”, amelyből eladását követően hullócsillag lett, s valószínűleg már az sem tudja az útját követni, aki megvásárolta. Erről röviden csak annyit: a tavaly másodosztályban maradt Luceafărul – immár Viitorul Pandurii néven átköltözött Târgu Jiuba, a harmadosztályba esett Zsil-völgyi csapat kerete pedig edzőstül-bőröstül eljött Biharba, hogy a harmadosztályban képviselje a „Nemtud Nikit”. Ezzel csupán azt szeretnénk érzékeltetni, hogy a Bihar FC után az enyészeté lett a Luceafărul is, ezen együtteseket, klubokat a süllyesztőbe küldők pedig Cigan elmondása szerint „most visszatértek Nagyváradra, a Bodola Gyula Stadionba és a Városi Sportklubbá elkeresztelkedett utánpótlásnevelő szakosztályra tették a kezüket”. Véleménye szerint, Nagyváradon továbbra is a politika uralja a labdarúgást, és ameddig ez nem szűnik meg, addig a foci fejlődését se várja senki.

„Hogy vannak magánklubok, amelyek erre szakosodtak?, az nem vitás, de azok inkább az edzőket szolgálják ki, mint a fejlődni kívánó fiatalokat. A szülők rengeteg pénzt fektetnek a gyerekükbe, ebből a trénerek jól megélnek, aztán, ha lesz a fiúból valami, akkor jó, ha nem, azt csak a gyerek, a szülő, meg a sportág bánja. Az a másik gond ezekkel a kicsi magánklubokkal, hogy nincs ahol eddzenek, ha találnak is, akkor nem megfelelőek a körülmények, és még hosszan sorolhatnám a hátráltató tényezőket. Ezért is fogant meg a fejemben az a projekt, amely Székelyföldön, Dunaszerdahelyen már megvalósult, hogy itt, a határ mellett is legyen egy olyan bázis, amelyre nem csak a magyar, de a román futball is alapozhatna. Mondom ezt szívre tett kézzel, mert rengeteget játszottam Magyarországon, nagyon sok jót kaptam a magyar futballtól, s most én is szeretnék ebből visszaadni valamit. Hogy lesz-e lehetőségem rá, hogy lesz-e magyar pénzekből hamarosan felépülő futballakadémia, azt nem tudom, de reménykedem abban, hogy a váradi közönség ismét benépesíti majd a stadiont, mert ez a szurkolótábor megérdemli!” – zárta szavait Cigan.