A szecesszió napja Váradon: látvány és tudás ünnepe׀Videók

Pap István

Magyar kezdeményezésre jött létre a szecesszió világnapja, melynek célja bemutatni a 20. század fordulójának sajátos művészeti irányzatát. A szecesszió világnapja június 10-én van, erre a napra esik Antoni Gaudí (1924) és Lechner Ödön (1914) halálának a napja. A nagyváradi önkormányzat idén június 8-án szervezte meg világnapi programjait a Bihar Megyei Műemlékvédelmi Alapítvány (Oradea Heritage) révén. A rendkívül gazdag programkínálatban volt román, magyar és angol nyelvű idegenvezetés, az érdeklődőknek megmutatták a város reprezentatív szecessziós épületeit, a városnéző séták stílszerűen a Fekete Sas palotától indultak, illetve külön programként szerepelt magának a Fekete Sas palotának a bejárása, valamint fotózás ugyanott Remus Toderici fotográfus irányításával. 

Az ünnepnap másik központi helyszíne a Darvas-ház volt, ahol már délelőtt kerámia-műhelyfoglalkozás és üvegablakfestés kezdődött, délután pedig a festőállványok kerültek ki a Darvas-ház udvara előtti Körös-parti sétányra, és a piktorok intenzív alkotásba kezdtek. 

A programsorozat része volt az a két a capella erkélykoncert is – kora délután egy órától és este hat órától –, amelyet a Nagyváradi Állami Filharmónia kórusa adott a Kolozsváry-ház erkélyéről.

Eklektikus másképpen

Délután négy órától a Darvas-ház konferenciatermében hallgatták meg az érdeklődők Zuh Deodáth-nak, az Oradea Heritage Alapítvány muzeológusának az előadását. Megtudtuk, hogy a szecesszió is alapvetően különböző inspirációs forrásokból táplálkozó művészeti irányzat, amit legfőképpen az különböztet meg a 19. század egyik domináns építészeti irányzatától, az eklektikától, hogy nem a historikus építészeti stílusok – ókori görög, római, román, reneszánsz, gótikus, barokk stb. – elemeit használja fel, ugyanis a szecessziós művész például a népművészethez, de a japán művészethez is, továbbá a természethez, a technológiához, az iparhoz fordul, amikor létrehozza saját műalkotásait vagy épületeit. A szecesszió sajátosságai közé tartozik a fenntarthatóság és a funkcionalitás szempontjainak figyelembe vétele, ezért a szecesszió egyike az első modernista (protomodernista) művészeti irányzatoknak, annál is inkább, mert a funkcionalizmus nem egy ideológiai koncepció, hanem a jövőt szolgáló gyakorlati eszme a szecessziós építészek számára.

Az előadásnak mintegy frappáns lezárásaképpen Zuh Deodáth leleplezte az alapítvány legújabb szerzeményét, az előadóteremben már előre odakészített etetőszéket, mely egyszerre praktikus eszköz és műtárgy, és amely a gyakorlatban illusztrálta az előadásban elhangzott téziseket. Délután hat órakor nyílt meg a Darvas-ház emeleti télikertjében Guillaume Slizewicz brüsszeli művész Mindenhol csak szellemeket látok/All I Can See Are Ghosts című kerámia-installációja, mely váratlan módon azzal kezdődött, hogy a művész kalapáccsal megrongálta az egyik kiállított tárgyat. Guillaume Slizewicz, aki egyébként a Szecessziós Hálózat projektjének keretében töltött el két hetet Nagyváradon, gesztusát azzal magyarázta, hogy itt-tartózkodása során tudott meg többet a váradi zsidóság tragikus sorsáról. Az általa készített installáció egyik kerámiájának négy fogója a négy nagyváradi közösséget jelképezi, és az egyik kart kitörte a kalapáccsal, ezzel idézte meg a váradi zsidóság eltűnésének, a helyi közösségből való kiszakításának traumáját. Guillaume Slizewicz egyébként László Attila nagyváradi keramikus segítségével hozta létre a műalkotásokat a váradi várban lévő műhelyben.

A szecessziós nap zenei programját erősítette Emma Smith énekesnő fellépése este kilenc órától a színház háta mögött, az egykori Majomszigeten felállított színpadon. A tűzpiros estélyiben fellépő jazz-énekesnő és zongora, dob, bőgő, felállású zenekara felforrósította a hangulatot a téren, amire szükség is volt, ugyanis már gyülekeztek az esőfelhők Várad fölött, és a szél is egyre erősebben kezdett fújni. 

Az együttes éppen hogy befejezte koncertjét, és máris eleredt az eső, az emberek az épületek ereszei alá húzódva, illetve esernyők alá bújva gyönyörködtek a belváros különböző épületeire rávetített fényinstallációkban, melyek többek között a Park Szállót, a Poynár-házat, a Stern-palotát, a Moskovits-palotát díszítették. Az esőzés szerencsére nem volt túl heves, időről időre el is állt, úgyhogy nem mosta el a rendezvényt, és az embereket sem tántorította el attól, hogy kimenjenek a belvárosba, hogy megcsodálják az éjszaka egy óráig látható fényjátékokat.