Mária dicsőségét zengte a Kodály kórus Nagyváradon

Pap István

Reneszánsz kori és kortárs zeneszerzők kórusműveit adta elő szerdán a debreceni Kodály Kórus a nagyszerű akusztikájú nagyváradi evangélikus templomban. Ha a zenei, művészi és előadói igényességet tekintjük alapszempontoknak, akkor a Festum Varadinum eddigi egyik legszebb eseménye volt a szerda esti hangverseny, a Kodály kórus ismét elkápráztatta a váradi közönséget ihletett előadásával. 

A Kocsis-Holber Zoltán karvezető irányításával fellépő vegyeskart a házigazda Mátyás Attila evangélikus lelkész köszöntötte, majd kezdetét vette a mintegy egy órás műsor. A zenei blokkok előtt Kocsis-Holber Zoltán mondott rövid felvezetőt a felcsendülő művekről és a zeneszerzőkről, így az este nemcsak zenei élményt nyújtott, de zenetörténeti tájékoztatásnak is kiválóan megfelelt. 

A karvezető elmondta, hogy a programot úgy szerkesztette meg, hogy reneszánsz, illetve barokk kori szerzők műveit párosította kortárs zeneszerzők műveivel, és a műveket a Mária kultusz köti össze, hiszen egy kivételével, mely Mária Magdolnát idézi meg, az összes zenemű Szűz Máriát dicsőítette. A műsor a spanyol reneszánsz komponista, Tomas Luis de Victoria művének megszólaltatásával kezdődött, majd két kortárs magyar zeneszerző, Csemiczky Miklós és Kovács Zoltán Ave Mariája következett. Majd ismét a reneszánsz korba röpített vissza a kórus Carlo Gesualdo Ave dulcissima Maria című kórusművének megszólaltatásával. 

A vegyeskar olyan nálunk kuriózumnak számító műveket is előadott, mint a norvég születésű, de az Egyesült Államokban élő Ola Gjeilo Ave Generosaja és a szlovén Copi Ambroz Beata es Virgo Maria című kórusműve. A kortárs magyar szerzőket a továbbiakban Zombola Péter, Gyöngyösi Levente, Horváth Márton Levente és ifj. Sapszon Ferenc egy-egy műve képviselte, illetve elhangzott még a reneszánsz kori Giovanni Gabrieli Beata es, Virgo Maria, utolsó műként pedig Francisco Guerrero Regina coeli című kórusműve. Az évszázadokon átívelő dallamokat egységes egésszé varázsolta a kompozíciók eszmeisége, valamint a tiszta emberi hangból formált harmóniák és szólamok szépsége, és mindezt beragyogta a templom ablakain beáramló Napfény. Ez az összhatás egyszerre volt harmonikus, megnyugtató és felemelő, természet és művészet mintha összejátszott volna, hogy érzékeltesse az isteni jelenlétet.