4 órája
Helló, ez már az új világ! Szüszer Róbert kommentárja
Forrás: Székelyhon
Ezt csinálja utánunk a hanyatló nyugat és a feltörekvő kelet: egy matekzseni próbálja bizonygatni igazát egy Facebook/TikTok-sztárral szemben! Jóllehet, a vita nem az euklidészi mértan axiómáiról, hanem Románia jövőjéről szól, a matekzseninek van kisebb esélye a józan észre apellálni.
A közvetlen disputa előtt egy alaptétel már kétségtelenül megdőlt, éspedig az, hogy vélt vagy valós gazemberek közül kell választani. Márpedig kimondatlanul is ez volt a romániai társadalmi paktum. „Ez a jó jelölt, mert már annyit lopott, hogy nem kell neki több”, vagy „nem baj, ha tolvaj, de hátha nekünk is fog lopni”, vagy „annyira elvtelen, hogy bármiről meg lehet vele állapodni”.
Kábé ilyen és ehhez hasonló jellemzések csapódtak le a választókban a mindenkori jelöltek kapcsán az elmúlt évtizedekben. Úgy is fogalmazhatunk, hogy egészen 2024 végéig az említett társadalmi egyezség értelmében a kisebbik gazember megválasztására illett törekedni. Noha alkalmanként feltűntek futóbolondok is, de elmegyógyászati ellátásra szorulókról és ennyire gyanús alakokról nem volt szó.
Ez az alku borult fel Călin Georgescu tavaly novemberi első körös, később törölt győzelmével. A közmegegyezést a romániai választók milliói végérvényesen átadták a múltnak, amikor George Simiont bődületes előnnyel juttatták be az elnökválasztás második körébe.
A fejfájás hajnala
Nos, ez egy új éra, és nem mondhatjuk, hogy váratlanul virradt ránk. Úgy kezdődött, hogy kétségbe vontak egy alapelvet, aztán addig ismételgették, amíg a kérdés lett az alap. A válasznak annyi, többé már nem számít, noha valamikor még tudomány, tény, hit, erkölcs, közmegegyezés vagy ezek kombinációi álltak mögötte. Most már csak kérdés van, minden vitatott, a kész tények különösen. Furcsa módon a kétely nem kétségeket táplál, hanem a magabiztosságot turbózza.
Minél kevesebbet tud valaki, annál határozottabban beszél épületes baromságokat.
A közösség pedig nemhogy kuncogva legyintene, inkább aláírja neki a támogatóívet, hogy indulhasson elnöknek.
A hülyeség diadalának korszaka ránk virradt, jó reggelt!
A hazugság az új tény, a gyalázkodás az új szólásszabadság, a kreténség az új zsenialitás. Hátravan még, hogy a köpés legyen az új áldás, a verés az új elismerés, a hátba szúrás pedig az új barátság. Már nincs sok hátra. Ez nem most kezdődött, csak éppen most érik be, már aratják is rendesen. Különben hogyan fordulhatna elő, hogy a bunkóság trendi, a bántás kúl, a jóérzés béna, a tudás tré. Ezek után egyáltalán nem lehet már furcsa, ha diktátorok rajongói követelnek demokratikus játékszabályokat, fake demokraták pedig diktatúrát.
Szia, pofon, már vártunk!
Rengeteg csalódás, igazságtalanság, hazugság, gátlástalan lopás és egyéb gyalázatos tett alapozott meg a hangulatnak. A vállalhatatlan tettek elkövetésében jelentős szerepet vállaltak olyan választottak, akik tömegek bizalmára támaszkodtak. Az ebből fakadó keserűség jelentős mértékben táplálja a választók dühét, és most ijesztő kép dereng előttünk a jövőről.
A józan észnek már nem sok esélye van, látszólag. Merthogy hülyeségeket beszélni menő, lázálmokat követni még inkább az.
Amennyiben a matekzseni elbukik, akkor rövidesen mind megtapasztalhatjuk, hogy a hét bő esztendő már mögöttünk van
