4 órája
„Az újszerűségből örökzöld lett” – az Első Emelet először Váradon
Az 1982-ben alapított Első Emelet zenekar végre eljutott Nagyváradra, hogy először lépjen színpadra a városban, a Festum Varadinum majálisán. A zenekar két meghatározó tagja, Patkó Béla „Kiki” és Berkes Gábor osztották meg gondolataikat portálunkal a zenekar hosszú karrierjéről, az évtizedek alatt megélt változásokról és arról, hogyan sikerült megőrizniük frissességüket és relevanciájukat a mai zenei világban.
Forrás: Festum Varadinum
Fotó: Vigh László Miklós
Jósa Attila
– Milyennek éreztétek a nagyváradi fogadtatást?
B.G.: Nagyon-nagyon jó volt a hangulat, a tegnapi napról már kaptunk információkat, az Éberkóma és Fenyő Miki koncertjei után nagyon jó visszajelzések jöttek. Tulajdonképpen ez a mai felállás is hasonló volt: volt egy idősebb zenekar, utána pedig egy fiatalabb csapat lépett színpadra, bár a tegnap ez pont fordítva történt. Azt vettük észre, hogy az első sorokban ValMar-rajongók várták az esti koncertet, de szépen, becsülettel meghallgatták a dalainkat, sőt közülük még voltak, olyanok is, akik velünk énekeltek. Nem volt ellenségeskedés, ez sokat számít.
– Hosszasan kutattam a Bihari Napló archívumában, és meglepődtem, hogy nem találtam annak nyomát, hogy valaha is felléptetek volna Váradon. Valóban így van?
P.B.: Nem tévedsz, nem léptünk még fel Nagyváradon. Több helyen voltunk már a „közelben”, legutóbb Marosvásárhelyen koncerteztünk. Ez nem rajtunk múlik. A zenekar úgy működik, hogy oda megy ahova meghívják, és ahol tudnak megfelelő körülményeket biztosítani – színpad, technika, közönség. De, hát valahogy eddig nem jött össze.
B.G.: Mindenképpen szeretnénk elmondani, hogy itt a Festumon nagyon-nagyon jó technika volt. A vizuál, a hangosítás is szuper volt, parádé, tényleg!
P.B.: Ez itt a reklám helye: szívesen jövünk máskor is, ide is, meg úgy általában a környékre. A zenekar él, működik, nagyon jó formában vagyunk. Szerintem amíg van bennünk szufla, addig kell hívni a zenekart.
B.G.: Nem akarunk akkor jönni, amikor már körülményes a színpadra fellépni a művésznek. Nálunk még ilyen probléma nincsen.
– Amikor 43 évvel ezelőtt megalakult az Első Emelet, ha valaki azt mondja nektek, hogy 2025-ben még színpadon lesztek, mit reagáltatok volna?
P.B.: Azért közben voltak kihagyások.
B.G.: Erre muszáj ezt elmondanom: ha valaki akkor nekünk kimondja, hogy 2025, már az is borzasztóan hangzott volna. Nemhogy mi még játszunk, hanem hogy egyáltalán lesz olyan év, hogy 2025!
P.B.: ’83-ban még a 90-es évek is nagyon messze voltak.
B.G.: Akkor az az időszak borzasztó aktív volt. Sokkal aktívabb, mint most. Akkor gyakorlatilag egész évben koncerteztünk, most meg inkább áprilistól szeptember végéig tart a szezon, aztán szünet. Ez nemcsak nálunk van így, hanem általában a popzenében.
– Mi a sikeretek titka?
P.B.: Ha a 80-as éveket nézzük, akkor nagyon újszerűek voltunk – fiatalosak, izgalmasak, előremutatóak. Hangzásban, tartalomban, kinézetben is. Az akkori trendhez képest a zenekar nagyon modernnek számított. Most, 2025-ben inkább a nosztalgia és a retró iránti rajongás viszi a hátán a zenekart. De az újszerűségből örökzöld lett.
B.G.: Ha említjük az olyan zenekarokat, mint a Neoton, Bikini, Republic – ők is nosztalgiává váltak. Mi viszont próbálunk figyelni arra, hogy a hangszerelés mai legyen. Ne az akkori hangszíneken szólaljon meg minden, hanem mai füllel is élvezhető legyen. Néhány dalt újrastrukturáltunk, nem drasztikusan, de modernebbre hangoltuk őket. Nehéz válogatni a repertoárból: mi az, ami elég ismert, volt rádióban, van klipje, stb.
P.B.: Szerencsére van muníciónk. De jó példa volt a mai koncerten: van egy számunk, amit 2012 körül írtunk. Nem ismert, nincs rádióban, nincs klipje, de olyan trendi, hogy még a fiatalok is mozdultak rá. Tehát van még perspektíva, ha az ember időről időre főz valamit a zenei konyhában.
– Ezzel a hangzással, felállással mikorra várható egy új Első Emelet-sláger?
B.G.: Ez mindig nehéz. Próbálkoztunk új dalokkal az elmúlt években. Ez a szám például jól működik bulin, de nagyon nehéz bekerülni a köztudatba. Bárhova megyünk, tőlünk a régi slágereket várják. A rádiók is inkább azokat játsszák, volt, hogy beküldtünk új dalt, tetszett is nekik, de inkább a „Film forog tovább”-ot nyomták.
P.B.: Nincs lemezpiac. A rádiók ad hoc válogatnak, a YouTube pedig kétesélyes: vagy bejön, vagy nem. A régi dalok már beépültek, azokat nem lehet kitörölni.
B.G.: Nem azért nehéz, mert nem tudnánk zeneileg alkalmazkodni, de a közönség az ismert dalokat várja. Az új slágereket inkább a fiatal előadóktól fogadják el, de ha jön egy jó ötlet, nem zárkózunk el. Még van időnk.
