A társas kapcsolatok és az élet értelme a HolnapUtán Fesztiválon

P. Nagy Noémi

A HolnapUtán Fesztivál korábbi előadásaitól eltérően elsőre úgy tűnhet, hogy a székelyudvarhelyi Udvarhely Bábműhely nem a kortárs fiatalságot érintő és foglalkoztató problémákra reflektáló előadással érkezett Nagyváradra, hiszen a nézők a Béka-királykisasszony népmese bábos, élőszereplős és interaktív adaptációját tekinthették meg. Viszont, ha belegondolunk, ebben a mesében is bőven találunk olyan meghatározó problémákat, amelyeket a mai fiatalok is átélnek: párválasztás kizárólag a kinézet alapján, a szépségideál elérése, kiközösítés a kinézet miatt, szakítás és megbocsátás. Ezek a témakörök ma is felmerülnek a társas kapcsolatok során, és jelen vannak a mindennapi életben. 

Az előadást követően a Szacsvay Imre Általános Iskola hetedikes tanulóit műhelyfoglalkozásra várták, amely alkalmával bemelegítésként ritmus- és mozgásgyakorlatokat végeztek, majd a fiú–lány kapcsolatot, a párkapcsolatok nehézségeit, az elvárásokat és sztereotípiákat beszélték meg.

Semmi
Ugyanazon a napon 16 órától a temesvári Csiky Gergely Magyar Állami Színház Semmi című produkcióját mutatták be a Transilvania stúdióban a Mathias Corvinus Collegium (MCC) és a Szigligeti Színház közös szervezésében. Az előadás alapjául Janne Teller dán írónő azonos című regénye szolgál. A regény 2000-ben jelent meg, és komoly vitákat váltott ki. Bár kezdetben betiltották, később mégis kötelező olvasmánnyá vált a dán iskolákban.
„Semminek sincs értelme. Ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni”– mondja a nyolcadikos Pierre Anthon, és a tanév első napján kivonul az osztályból, majd a szilvafa tetején ülve vonja kétségbe a saját, társai és az ember létének értelmét. 

Ezzel a gesztussal viszont az események olyan láncolatát indítja el, amely hamarosan rémálommá változik. Az elhangzott mondat befészkelődik osztálytársai agyába, félnek attól, mi van, ha Pierre Anthonnak igaza van. Hogy megváltoztassák véleményét, és titkon azért, hogy magunknak is bebizonyítsák, van amiért érdemes küzdeni és élni, ellenérvekkel, szilvadobálással próbálják jobb belátásra bírni a fiút. Mikor ez nem sikerül, elhatározzák, hogy egy helyre gyűjtik a számukra fontos dolgokat, ami életüket is értékessé teszi, ezzel megalkotva a Fontos Dolgok Halmát. A halom létrehozása kezdetben csak lemondással jár (Agnes magenta színű haja és drága cipője), később viszont a meggyőződésüket, hitüket, erkölcsüket, önbecsülésüket és testrészeiket kell be- és feladják (Jan-Johan dán zászlaja, Hussein imaszőnyege, Kaj Jézus-szobra, Elise halott kisöccsének koporsója, Sofie szüzessége és Henrik mutatóujja). Mindezt azért, hogy bizonyítsanak, nemcsak Pierre Anthonnak, hanem maguknak is. A Fontos Dolgok Halma médiafigyelmet is kap, világhírű lesz, de Pierre Anthonnak ez sem számít, közli az osztálytársaival, „ha ezek tényleg fontosak lettek volna, nem adtátok volna el”. A felismerés és kudarc újabb áldozatot követel, ezúttal emberáldozatot, az egész elindítójának életét vetik halomra. Végső soron a kérdés mindenki számára ott marad: mi az, ami igazán fontos az életben?