A római katolikus püspöki palota falképeit kutatták

Ciucur Losonczi Antonius

A 33. Festum Varadinum ünnepségsorozat keretében Lakatos Attila és Balla Tünde, a nagyváradi római katolikus püspöki palota munkatársai az elmúlt évek kutatásainak legfrissebb eredményeit osztották meg közönségükkel a püspöki palota első emeleti festett termeiről.
Az érdeklődőket Böcskei László megyés püspök köszöntötte, aki arra hívta fel a figyelmet: bár a palota renoválása jó ideje befejeződött, mégis újabb és újabb titkok várnak megfejtésre. Alaposak az elvégzett kutatások, ugyanakkor izgalmasok is, hiszen ha jobban belegondolunk, nemcsak követői vagyunk az építtetőknek, hanem valamiféleképpen társulunk is hozzájuk, és rádöbbenünk arra, hogy nem csak a mérete miatt tűnik ki a megszokottból ez az épület. A fokozatosan felfedezett szépségek és érdekességek ugyanis elődeink igényességéről mesélnek nekünk – hangzott el.
Lakatos Attila történész hangsúlyozta: Erdély legösszetettebb 18. századi falképei a magyar nyelvterületen is páratlan értéket képviselnek. Kutatásaik során azonosították azokat a 17-18. századi itáliai ihletésű árkádikus tájképeket, amelyek alapján a szekkók készültek, „felforgatták” a nagyváradi levéltárat és felkerestek számos római és Lazio tartománybeli palazzót, amelyek a kor divatja szerint a váradi egyházmegye arisztokrata főpapjait ihlethették e nemes belső tér kialakítására.

Mint elhangzott, a díszteremmel közös északi fal vedutája a német rokokó egyik kiválóságát, Jacob Philipp Hackert (1737–1807) festőművészt idézi, aki a római Szent Péter-székesegyházat és a vatikáni palotát északról, a Tiberis folyó Milvius hídjának jobb parti hídfője felől 1769-ban festette meg először, majd a témát újabb részletekkel gazdagítva többször is ábrázolta. Bár a váradi püspöki palota falfestményének pontos, 1776-ban létrejött eredetijét nem ismerjük (talán megsemmisült), egy 1778-ban készült rézmetszet-másolat Anton Dunker (1747–1807) festő-grafikus és Giovanni Volpato (1735–1803) rézmetsző jóvoltából hírnöke maradt az ominózus műnek. Legközelebbi analógiája épp az 1769-ben készült első ábrázolás, amely Brownlow Cecil (1725–1793), a későbbi Lord Burghley tulajdonába került.
Cesenát ábrázoló veduta
A püspöki palota déli falának Cesenát ábrázoló vedutája ugyancsak Jacob Philipp Hackert festménye alapján készült. Az elveszett vagy ismeretlen helyen lappangó műről 1778-ban készített metszetet Isaac-Jacob Lacroix (1751–1800), Anton Dunker tanítványa. Ennek a metszetnek a mása a püspöki palota falfestménye. A római látképpel párban megjelenő nyomatot Georg Hackert a cesenai születésű VI. Piusz pápának ajánlotta. Az Emilia-Romagna tartománybeli, jelentőséggel alig-alig bíró, félreeső városka képi ábrázolása kevés hagyománnyal dicsekedhet az egyetemes művészettörténetben. Csupán Claude-Joseph Vernet-nek létezik egy 1753-ra datált, Cesenaként azonosítható, Egy olaszos folyóparti látkép című alkotása. A városka az egyetemes római katolikus egyháznak két pápát is adott VI. és VII. Piusz személyében. A veduta talán mégis a VI. Piusz előtti tisztelet kifejezése, aki báró Kollonitz Lászlót emelte a nagyváradi egyházmegye püspöki székébe.
A főhomlokzat ablakai közé ékelt legrövidebb, keleti falon a 18. századi francia tájképfestészet nagymesterének, Cloude-Joseph Vernet-nek (1714–1798) a londoni National Galleryben őrzött Szélcsend/ Egy naplemente című festménye látható, tükörben, mivel a falkép egy 1781-ben készült rézmetszet másolataként született. A népszerű korabeli angol művészeti kiadó, John Boydell felkérésére Daniel Lerpiniére (1745–1785) készített metszetet a francia festőóriás két művéről, amelyek akkoriban – így a szóban forgó Calme is – a Kelet Indiai Tásaság egyik tisztségviselőjének, Lord Robert Clive-nek a tulajdonát képezték. A festményeket Szaniszló Ágost lengyel király rendelte meg Vernet-től, de mivel sokáig váratta a mestert a honorárium kifizetésével, műveit 1772-ben Clive-nek adta el. A falon látható Vernet-kép fő témája (jobbról) egy klasszicizáló templomépület, a tempietto, mely visszatérő motívum a festő művészetében, ez segített a poncolások és kábelágyak miatt súlyosan sérült, hiányosan fennmaradt falkép azonosításában is.
A hétfő délutáni eseményt a Kaganovskiy zenész házaspár, Eszter és Artur alkalmi Michael Haydn-műsora színesítette.