A Herbáriumtól a Belső lépcsőkig: Kerekes Gyöngyi retrospektív kiállítása a Körösvidéki Múzeumban

Ciucur Losonczi Antonius

A retrospektív kiállítás 32 év legjobb munkáinak az összegzése. Kerekes Gyöngyi külön köszönetet mondott Facebook-oldalán férjének, Ujvárossy László grafikusnak, egyetemi oktatónak a szervezésért, illetve a plakát és a katalógus megtervezéséért. Ahogy a helyszínen is megtapasztalható és olvasható, a tárlat öt ciklusra bontva mutatja be az eddigi életpályát.

1988–1991 (Herbárium) között minden, amit Kerekes Gyöngyi alkotott, a marosvásárhelyi szülői ház kertjében megélt élményéből fakad. Lenyűgözte őt az ég, a föld, a szél, az eső, a növények, a virágok, a színek szépsége. Amit átélt, a természettel való egység nagyszerűsége, a „Minden Egy” békéje volt, a természetes spiritualitás. Esetében az istenkeresés, az Önvaló keresése köti össze tematikában az összes művét 1988-tól a mai napig. Akkor készítette az első rajzát a Herbárium című sorozatból. A falevelekből számokat vágott ki, mely spontán, ösztönös gesztus volt. Csak jóval utána olvasott a számmisztikáról és arról, hogy az univerzum számokkal leírható. Kezdetben elbűvölte a mimetikus kifejezésmód, a tárgy illuzórikus megjelenítése. A falevél számára meditációs objektummá lényegült, amely összeköt a láthatón túli világgal.

Az Egyensúly keresése (1992–1994) ciklus szimbólumokkal fejez ki örök érvényű igazságokat. A gesztus kifejezőerejét használta, mely számára a mozgást, az életet jelképezte, szemben a sakktábla szigorúságával, a törvény jelképével. Ebben a sorozatban már absztrakt formákkal fejezte ki magát. Ez az örömteli felszabadulás korszaka volt, megélve a szabadság élményét a papír vizuális terében. Komor színek jellemzik ezt a periódust, mivel drámát élt meg, belső harcot a Fény és a Sötétség közt. Munkái elválaszthatatlanok tehát a belső élményeitől, olvasmányaitól, lelki fejlődésétől. Tudatosodási lépcsőfokok voltak, azaz hogy mi emberek többek vagyunk, mint az egónk.

1997–1999 között (Változások könyve) a Ji King filozófiai mű foglalkoztatta, mely dialektikus magyarázata a világnak és az erkölcsi elveknek. Meglepő felismerés volt számára tudatosítani, hogy az egyetlen állandó a változás. Napjai részévé téve a könyv írásait, „bölcs barátra” tett szert, ahogy C. G. Jung mondja, aki tanácsért ugyancsak hozzá fordult.

A Spirituális kertek sorozatban (2000–2017) az írisz mint növény van jelen, de a kör szimbolikája által az örökkévalóság, a kozmosz, az istenség, a tökéletesség jelképévé válik. A szimbólumok geometriája által jutott el Kerekes Gyöngyi a geometrikus kifejezésmódhoz. Cselekvés helyett meditáció – ezt a témát színes tussal, papírra, kisebb formátumra dolgozta fel. Később pedig vászonra nagyobb formátumú köröket festett, abból kiindulva, hogy az arányok összhangja hozza létre a kép zeneiségét.

A Belső lépcsők (2020) című festmény öt részből áll. A kompozíciók mély, drámai kromatikával kezdődnek, majd fokozatosan derűs színekre váltanak. A lila ad egységet a több részből álló együttesnek. Ennek a színnek a legmagasabb a vibrációja a spektrumból. A legspirituálisabb szín a fehér után. A belső elmélyülés színe, általa isteni lényegünk feltárul. Összetett szín, mely paradox módon kombinálja a vörös melegségét, energiáját a kék hidegségével. „Ebben az alkotásomban akarom kifejezésre juttatni azt, amire egész munkásságomban törekedtem: a harmónia, a békesség, a derű iránti vágy realizálását” – fogalmazott a képzőművész.

A szerző felvételei