Nagyváradról Bakonszegre

Nagy József Barna

Nagyváradról a bicikliúton egészen Berettyószentmártonig haladunk. Ahogy átkerekezünk a Berettyó hídján, forduljunk is balra. Egy kis információs tábla van előttünk, amiből megtudhatjuk, hogy éppen az Országos Kéktúra egyik szakaszán járunk. A Kéktúra Magyarország leghosszabb gyalogos túraútvonala, ez a rész, ahol állunk, az Alföldi Kéktúra része. 
A Berettyó jobb oldali töltésén haladunk tovább, ahol tükörsima az aszfaltos út, a folyó töltése, ártere gyönyörűen karban van tartva. Érdemes többször is megállni az úton – nemcsak azért, hogy elolvassuk a kihelyezett információs táblákat, hanem azért is, hogy gyönyörködni tudjunk a tájban, hogy megbizonyosodjunk arról: így is lehet, ilyet is lehet. 
Észre sem vesszük, és beérünk Bakonszegre. Kicsit még tekerünk, majd meglepődve látjuk, hogy egy sír és egy sírkő van a töltés mellett. Amikor megkerüljük a sírkövet, még inkább meglepődhetünk, hiszen Bessenyei György síremlékénél állunk. 

Kicsit felidézzük a nagyon régen tanultakat, olvasottakat, és eszünkbe jut, hogy Bessenyei Mária Terézia királynő testőre is volt, de emellett sokat próbált tenni azért, hogy a magyar kultúra, irodalom, nyelv is a megfelelő szintre emelkedjen. Később egészsége is megromlott, bele is fáradt a hiábavaló küzdelembe. 1785-ben családja egyik birtokára, Bakonszegre költözött, amit akkor Pusztakovácsinak neveztek. Bessenyei egészen 1811-ben bekövetkezett haláláig itt élt, akár egy remete, ezért is nevezik sok helyen Bessenyeit a bihari remetének. Bessenyeit itt, a családi birtokon temette el szűk családja és pár falubeli ismerőse egy almafa alá. 1882-ben a budapesti illetékesek kinyomozták a sír hollétét, és 1883-ban egy díszesebb emlékoszlopot állíttattak fölé. Ezt az emlékoszlopot láthatjuk most, és nem kis meglepetésre még azt is megtudhatjuk az aljába vésett feliratból, hogy nagyváradi sírkövesek készítették. A történetnek itt még nincs vége, ugyanis 1940-ben Bessenyei földi maradványait kihantolták és átszállították a nyíregyházi temetőbe. 
A rendezett, karbantartott sírtól pár méterre egy kis utca vezet be a faluba. Itt egy egyszerű, szépen felújított nádfedeles parasztházat fogunk találni, ami ma emlékházként működik. Ebben a házban élt Bessenyei. 

Ha már kiértünk a főútra, ne is menjünk most vissza a töltésre, hanem induljunk előre a faluba. Hamarosan egy kúriát vagy kastélyt találunk baloldalt. Ez a Nadányi–Miskolczy-kastély. Nagyváradi magyaroknak talán ismerősen csenghet a Nadányi név, hiszen Nadányi Zoltán költő, hírlapíró, a Nadányi család egyik sarja ezer szállal kötődik Váradhoz. Az 1895-ben, Feketegyörösön (Girișu Negru) született Nadányi Zoltán Váradon végezte tanulmányait, itt lett hírlapíró is a Nagyvárad napilapnál. Trianon után előbb Budapesten, majd Berettyóújfaluban élt. Bakonszegen ennek a családi kastélynak volt a lakója három évig. A határmódosítás után, 1940–1944 között újra Nagyváradon élt, Bihar megye főlevéltárosa volt. Számos kötete Nagyváradon jelent meg. A Nadányi–Miskolczy-kastély kertjében egy különleges kopjafás kostemetőt is találunk, mely a magyarországi juhtenyésztésnek állít emléket. 

Tovább indulunk, hogy balra térve áttekerjünk a Berettyó hídján, majd az első major, tanya előtt szintén balra fordulva kikerekezünk a mezőre. Ha itt jobbra tartunk, hamarosan meglátunk egy nagyobb erdős, bokros dombot. Ha a nyugati szélén megyünk a dombhoz, ami egy kunhalom, és felkapaszkodunk rá, ott állunk Kádár vitéz síremléke előtt. Kádár István vitéz kapitány, II. Rákóczi György hadnagya 1658- ban a Berettyó hídját védte a közelben maroknyi csapatával, ám a hatalmas túlerőben lévő tatárok legyőzték őket. Kádár vitéz fejét is eltalálta két nyílvessző, és elhunyt. Hű katonái temették el ide. Kádár vitéz emléke sok század múltán is él a környéken. Miután kicsit kószálunk az elvadultságában is gyönyörű erdőben, indulhatunk vissza a Berettyó felé, hiszen hosszú még az út Nagyváradig.