Világslágerek három hangszerre és énekhangra

Pap István

Lehet, hogy a helyszín, lehet, hogy a meglehetősen nagy hideg, de az is lehet, hogy a választott repertoár miatt nem volt rám akkora hatással a Sárik Péter Trió legutóbbi nagyváradi fellépése, mint a korábbi alkalmakkor, amikor a trió Bartók Béla feldolgozásait hozta el hozzánk. Ezúttal világslágerek jazzesített verzióival készült az együttes, és bár a közönség nagy lelkesedéssel fogadta a produkciót, mégis valami hiányzott az előadásból, ami nem csupán kellemessé, de különlegessé tette volna a szerda estét. Pedig ígéretes volt az indítás Phil Collins Another Day in Paradise című dalával, és jól szólt jazzesítve a Jamiroquai együttes Virtual Insanity című száma is. A muzsikusok már az első dalokban bemutatták hangszeres improvizációikat, Gálfi Attila dobos, Péter Tamás basszusgitáros és Sárik Péter is remek szólókat játszottak. De a kedvcsináló indítás után a hangulatot nem sikerült tovább fokozni, hiába szólt szépen a Chiquitita az Abbától vagy a Can’t Get You Out of My Head Kylie Minogue-tól, zeneileg ezek a dalok már kevés érdekességet nyújtottak. A világslágerek előadása amúgy kétélű fegyver, hiszen a könnyű siker ígéretével kecsegtet, de könnyen kelthet hiányérzetet a hallgatóban, ha a feldolgozás nem üt akkorát, mint az eredeti. És ilyen pillanatok a szerda esti koncerten is előfordultak: Gnarls Barkley Crazy című dala és az Enjoy The Silence a Depech Mode-tól egyszerűen nem indultak be, a jazzessé áthangszerelt dalokból kiveszett az a dögösség, az a húzás, ami ezeket a számokat igazán hatásossá teszi. Időközben a levegő is nagyon lehűlt, és a hidegtől a zenészek is láthatóan szenvedtek, Szőke Nikoletta eleve nagykabátban énekelt, egyébként nagyon szépen. Az sem segített a zeneélvezetben, hogy időnként egy-egy biciklis vagy egy arra járó, de nem a koncertre igyekvő gyalogos haladt el a parti sétányon a színpad és a nézőtér között. Egy jazztrió-felállásnak, illetve magának a jazznek alkalmasabb helyszín egy zárt tér, akár fedett, akár szabadtéri helyszínről van szó, a Sebes-Körös parti sétány és az ott kiépített amfiteátrum érzésem szerint nem alkalmas ilyen produkciók befogadására, de lehet, hogy csak a hideg miatt éreztem ezt így. A zavaró tényezők ellenére a Sárik Péter Trió és Szőke Nikoletta igényes másfél órás koncertet adott, és két ráadással hálálta meg a közönség meleg fogadtatását a hűvös váradi estében.