Szociális szakmai napot szerveztek a püspöki palotában

Ciucur Losonczi Antonius

„A szociális munka nem csupán munka, hanem hivatás. Minden nap lehetőség, hogy valaki életét jobbá tegyük” – ezzel a Jane Addams idézettel köszöntötte a résztvevőket Perei Benita szociológus, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség pasztorális referense. Arra hívta fel a figyelmet: civil és egyházi összefogással ez egy különleges szakmai nap mindazoknak, akik idősekkel, felnőtt fogyatékkal élőkkel dolgoznak, vagy szeretnék elmélyíteni tudásukat a szociális ellátórendszer működéséről. Szakmai előadásokon keresztül nyerhetnek rálátást európai, hazai és helyi gyakorlatokra; műhelymunkákon vehetnek részt inspiráló szakemberek vezetésével; kapcsolatokat építhetnek, tapasztalatot cserélhetnek, és végül, de nem utolsó sorban feltöltődhetnek lelkileg és szakmailag egyaránt.
Böcskei László római katolikus megyés püspök arról beszélt, hogy XIII. Leó pápa 1891-ben adta ki az egyháza első szociális enciklikáját, majd évtizedek múltán is mindig visszatértek erre, mert olyan utasításokat tartalmazott, melyek a modern időkben is aktuálisak. A témai a tulajdonjog, az osztályharc elutasítása, a gyöngék jogai és a szegények méltósága voltak. 1931-ben XI. Piusz a családnak a jogairól beszélt szociális megközelítésből. Ugyanígy folytatta XXIII. János is, aki tért arra, hogy a társadalmi tanítás célja egy olyan igazi közösség létrehozása kell legyen, amelyben nem csak a szükségleteket elégítik ki, hanem minden egyes ember méltóságát is tiszteletben tartják. Tágítva a kört, a II. vatikáni zsinattal egy párbeszéd kezdődött a modern kultúrával, a gazdasági szereplőkkel és a társadalommal. VI. Pál 1967-ben világméretű összefogást szorgalmazott, később II. János Pál az emberi munka méltóságáról és a keresztény hivatásról értekezett. XVI. Benedek már a globalizációról beszélt, ennek veszélyeiről, és mint köztudott, Ferenc pápa mindig visszatért a perifériákra. 

- fogalmazott a váradi főpásztor.

Bogdán Szabolcs János református püspök aláhúzta: a cselekvő szolgálat nem más, mint a Jézustól származó útmutatás megélése. Nem más tehát, mint életünk minden pillanatában odafigyelni és szolgálni a kicsinyeknek, az elesetteknek, azoknak, akiknek erre szükségük van. S ez az önzetlen szolgálat elsősorban nem az anyagi támogatásról szól- bár persze arról is-, hanem sokkal inkább a lelki háttérről, az egymásért való imádkozásról, az élő hitről.

Visky István nagyvárad-velencei református lelkész örömét fejezte ki, hogy a szociális ágazatban dolgozók folyamatosan vágynak a spirituális alapjaira ennek a munkának.

Előadások és műhelybeszélgetések

Meghívott előadók voltak: dr. Leleszi-Tróbert Anett Mária mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakember, egyetemi adjunktus (Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet, Budapest), dr. Menyhárt Miklós, az Első Magyar Alzheimer Café alapítója Győrből, Szántó Ildikó, a Bihar Megyei Gyermek- és Társadalomvédelmi Főigazgatóság (DGASPC) szakfelügyelője, valamint Kiss Károly, a Caritas Catolica által működtetett Szent Margit és a Szent Antal öregotthonok intézményvezetője.
Szántó Ildikó portálunknak elmondta, hogy Romániában a felnőtt fogyatékkal élők száma 2024 év végén 942 889 fő volt, ami az ország lakosságának körülbelül 4,32 %-át tette ki. Ezek közül 926.471 fő családban vagy önállóan élt, míg 16.418-an részesültek intézményes ellátásban. Bihar megyében 26 ezer fogyatékkal élő embertársunk van. A munkaügyi minisztérium célja, hogy 2027-re a fogyatékkal élő személyek legalább 55%-a munkát vállaljon. Jelenleg is ösztönzik a munkaadókat, például 450 eurós támogatással, hogy fogyatékkal élőket alkalmazzanak. A romániai szociális ellátórendszer hozzájárul a társadalmi kohézió fenntartásához, a szegénység enyhítéséhez, valamint a társadalmi egyenlőtlenségek mérsékléséhez. Kézzelfogható szükségletek és igények az ellátottak részéről a gyorsabb, átláthatóbb ügyintézés, a valós igényekre szabott támogatás, szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés vidéken, valamint a társadalmi reintegráció lehetőségei. A szolgáltatók oldaláról nézve pedig a képzett munkaerő hiánya – különösen vidéken, a strukturális reformok szükségessége, a forráshiány, a kiégés és magas fluktuáció. A társadalom, a civil szervezetek, szakemberek, döntéshozók és gazdasági szereplők összehangolt munkájára van tehát szükség.