Nagyváradról Nagyszántóra

Nagy József Barna

Bárhonnan indulhatunk Nagyváradról, a lényeg, hogy a bicikliúton Bors irányába haladunk. Alig fél óra múlva már Bors településen vagyunk, közvetlenül a határ mellett. Elgondolkodtató, hogy szinte a történelmi Magyarország közepén vagyunk, mégis határ menti településről beszélünk. Az 1920-ban itt meghúzott határ miatt a településhez tartozó földek nagy része a magyarországi oldalon maradt. 

A református templomhoz kerekezünk, ahol a templomkertben egy világháborús emlékművet találunk. Itt is, mint számos településen, megdöbbentő látni, hogy hány magyar hunyt el az első és a második világháborúban. 

Borsról induljunk el Kisszántó felé. Miután áttekertünk a vasúton, egy éles jobb kanyarhoz érünk. Nekünk is jobbra kellene menni a főúton, de az aszfaltos út előre is folytatódik. Válasszuk bátran ez utóbbi irányt, így hamarosan több halastó mellett is eltekerünk. Az aszfalt majd véget ér, de a köves út továbbra is jól biciklizhető. Balra, pár száz méterre van tőlünk a határ, a nagykereki templomtorony is jól látszik, de a Kerekiből Zomlinba vezető út is. Hamarosan jobbra kell fordulnunk az első kereszteződésnél, innen már jól látszik a kisszántói temető. Menjünk be a kápolnáig, néhány nagyon régi és érdekes sírkövet láthatunk itt. 

A temetőből aszfaltos út vezet be a faluba, ami egyenesen a református templomhoz visz. A szép kis templom mellett egy világháborús, 2014-ben felavatott emlékmű van. Ez azért is érdekes, mert a Nagyvárad körüli biciklizéseim során még sehol nem találkoztam egy emlékművön a turulmadárral, a Szent Koronával, Nagy-Magyarország térképének lenyomatával és a címeres magyar lobogóval. Nos, ez itt megvan, így, együtt. 

Ha elkészítettük a kötelező fotókat, tekerjünk előre a főútig, majd forduljunk balra, Nagyszántó felé. Senkit ne tévesszen meg a települések neve, mert éppen Kisszántó a nagyobb (464 magyar) és Nagyszántó a kisebb (291 magyar). Nagyon szép balra az erdős, ligetes rész, jobbra, kissé messzebb a Várad feletti dombok. Eltekerünk a levendulás kert mellett, majd hamarosan Nagyszántóra érünk. A református templom kertje itt is tartogat meglepetést, több emléktábla, szobor, kopjafa van itt, de még egy fából faragott Wass Albert-portrét is találunk. A településen keressük meg a szépen felújított Jósa-kúriát, ahol a tiszta, rendezett udvaron meg is pihenhetünk. Jó, ha tudjuk, hogy ebben a kúriában élt néhány évig az 1834-ben Nagyváradon született Jósa András, aki orvosi egyetemet végzett, majd Szabolcs vármegye főorvosa lett. Hivatása mellett elévülhetetlen érdemeket szerzett a régiségek gyűjtőjeként, ő alapította meg a Szabolcs vármegyei múzeumot is. Jósa Andrásról kórház, múzeum, utca és sok minden más van elnevezve Nyíregyházán. 

Tekerjünk tovább előre egy keveset, majd baloldalt, az első utca végén találjuk a temetőt, ahol mindjárt szembetűnik egy fából készült síremlék, amit 2018-ban állítottak. A helyiek emlékezete szerint két ismeretlen német katona nyugszik itt, akik 1944 októberében hunytak el a közelben. A temetőből kijőve menjünk előre a mezőn, majd jobbra fordulva keressünk egy utat, ami az előttünk már jól látható Bihar település felé vezet. Ezeken a földutakon eltekerhetünk Biharra, majd onnan Nagyváradra. 

Jómagam azt ajánlom, menjünk vissza Kisszántóra, de ne térjünk jobbra, Bors felé, hanem egyenesen Biharpüspöki felé induljunk. Sok érdekes, sőt, néhol szép hely van ezen az úton. Az eleje még aszfaltos, de hamarosan egy murvás, köves, széles úton találjuk magunkat. Balra is, jobbra is egymást érik a halastavak, tavak, zagytározók. Egy másik érdekessége az útnak, hogy itt találjuk, szinte karnyújtásnyira, a tekintélyes méretű szeméthegyet, ahol mindig rengeteg madár repked. Ha tovább tekerünk, megszaporodnak a telepek, vállalkozások, ezzel együtt a kutyák is, legyünk óvatosak itt is. A nagy biharpüspöki körforgalomhoz érünk ki, pár méterre jobbra megtaláljuk a kertek alatti bicikliutat, majd a vasúti átjáró alatt elkerekezve térjünk vissza Nagyváradra.