Hermás körmenetet tartottak Szent László tiszteletére – VIDEÓ, GALÉRIA

Ciucur Losonczi Antonius

A 33. Festum Varadinum részét képező program 10 órakor kezdődött a határon túlról is érkezett zarándokok fogadásával és ráhangolódással. A 11 órai főpapi szentmise főcelebránsa és szónoka Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát volt, az ünneplőket Böcskei László nagyváradi római katolikus megyés püspök köszöntötte. Zenei liturgikus szolgálatot a dr. Kristófi János Zsigmond orgonista-karnagy által felkészített Szent László Ének- és Zenekar végzett.

Homíliájában Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát úgy fogalmazott: amikor Nagyváradon, abban a városban, ahol egykor őt eltemették, nagy királyunkra emlékezünk, felvonul előttünk a magyar nép több mint 800 éve tartó Szent László-kultusza, tiszteletének minden formája: a szent lovagkirályt dicsérő himnuszok, magasztaló énekek, a hőstetteket bemutató krónikák, legendák, a művét értékelő tanulmányok, lelkesítő prédikációk, ábrázolások és egyéb műalkotások sokasága. De ide tartozik a Kolozsvári testvérek szobra is, melyet 1390-ben az akkori székesegyház előtt állítottak fel Zsigmond király és felesége jelenlétében, és persze a herma, illetve a 2023 augusztusában a várba kihelyezett lovas szobor. A kultuszt pedig valóságosan és képletesen is hatalmas glóriaként tudjuk elképzelni, mely körülveszi Szent Lászlót századok óta. Mégis, napjaink tárgyilagos, talán túlzottan kritikus gondolkodásmódja hajlamos arra, hogy a sötét foltokat keresse a fényesre rajzolt dicsfényen. Azt kutatja, hol fakul ki, és bizony rátalál az ábrázolásokon is talpig fegyverbe öltöztetett, harcos uralkodó kemény intézkedéseire, szigorú törvénykezéseire, megtorló büntetéseire. És bár a történészek szerint hatékonynak bizonyultak ezek, mert véget vetettek a Szent István halála utáni trónviszályoknak és pogány lázadásoktól hangos zavaros időszaknak, mégis a modern ember felveti: vajon a cél szentesíti-e az eszközt? És bizony amikor napjaink kuszaságában akarunk eligazodni, ez egy nagy kérdés. Lehet-e szentnek nevezni azt, aki megcsonkíttat és kivégeztet embereket a mai szemmel semmiségnek tűnő lopásért? Vajon az írásos emlékek nem feledik-e el a szent király igazi arcát? Valós képet festenek-e róla, amikor a könyörületes cselekedetek uralkodójaként mutatják be? Nem nagyítják-e e fel egyoldalúan a hőstetteket és az erényeket?

„Nem, mert Szent László törekvése ma az lenne, hogy ismét az erkölcseiben növekedjen a nemzetünk. Azaz a hitben, a Krisztusra alapított életet nemesítő emberi értékekben, becsületben, tisztességben, a kimondott szó megtartásának a szentségében. Ne csak anyagiakban, ne csak jólétben. Krisztust állítaná elénk most is példaképként, aki képes eligazítani minket a világban, Ő erőforrásunk és jövőnk biztosítéka. Krisztust, aki segít nekünk abban, hogy bölcsen és reálisan, személyes áldozatokra készen, szeretettel éljünk, egymást támogatva. Aki úgy volt üdvözítünk, hogy mesterünk és tanítónk egyszerre. Arra buzdítana, hogy fogjuk meg egymás kezét, ünnepeljünk együtt a nem vallásosakkal is, minden hazaszerető, jószándékú emberrel. Tegyünk tanúságot arról, hogy értjük a világ jeleit, és mondjuk el ezt mindenkinek”, hangsúlyozta a szertartás szónoka.  

A szentmisét követően a Schlauch-kert (Petőfi park) felé indult zarándokok imával és énekekkel kísérték Szent László ereklyéjét a hagyományos hermás körmeneten az egyre inkább rázendítő esőben, ezzel is jelezve elköteleződésüket a lovagkirály erényeinek követésére.