Helmuth Duckadam csodája – Szemlakról a futballtörténelembe

Jósa Attila

Duckadam súlyos egészségügyi problémákkal küzdött évek óta: ötször műtötték a karját, protézis volt a térdében, és elmondása szerint kéttucatnyi tablettát szedett naponta. Szeptemberben szívműtéten esett át, múlt szombaton újra kórházba került, mert rosszul érezte magát, majd hétfő hajnalban elhunyt. A Szemlakon, bánáti sváb családban 1959. április 1-jén született Duckadam az Aradi UTA csapatában kezdte élvonalbeli karrierjét, majd 1982-ben, már kétszeres válogatott játékosként szerződtette őt a fővárosi katonacsapat, ahol Jenei Imre irányítása mellett két egymást követő szezonban is bajnoki címet ünnepelhetett, azonban legnagyobb sikere az 1986-os BEK-győzelem volt. 

Fantasztikus menetelés 

Bár a nyolcvanas években valóban csak a bajnokcsapatok indulhattak a legrangosabb európai kupasorozatban, a sváb, román, magyar, szerb és cigány származású játékosokat is soraiban tudó, tájmúzeumra „hajazó” Steaua nem számított esélyesnek. Ez még akkor is igaz volt, ha a korábbi években a Krajovai Universitatea és a Bukaresti Dinamo szép eredményeket ért el az UEFA-kupában és a BEK-ben. A címvédő Juventus és a Bayern München mellett a Barcelona indult a legjobb esélyekkel, utóbbi főleg annak tudatában, hogy a döntőt Sevillában rendezték. Az első fordulóban a dán Vejlét búcsúztatta 5–2-es összesítéssel a Steaua, majd a Honvéd következett: Détáriék Budapesten 1–0-ra győztek, de Bukarestben esélyük sem volt (1–4). A negyeddöntőben a finn Kuusysi Lahtit csak egy, a hajrában szerzett góllal sikerült összesítésben 1–0-ra legyűrni, az elődöntőben viszont ismét a szebbik arcát mutatta a Steaua: a brüsszeli 1–0-s vereség után a Ghencea Stadionban átrohantak az Anderlechten (3–0). 

Nehézkes felkészülés 

Az 1986. április 26-i csernobili atomerőmű-baleset mély nyomot hagyott a sportvilágban is. A katasztrófa után a román labdarúgó-bajnokságot is felfüggesztették két hétre, edzeni sem engedték a csapatokat. A Steaua természetesen külön engedélyt kapott, hiszen a sevillai BEK-döntőre készültek. A felkészülés azonban korántsem volt zökkenőmentes. Az edzéseken furcsa látvány tárult a játékosok szeme elé: különleges védőruhát viselő katonák mérték a sugárzást. A készülékek azt mutatták, hogy a radioaktivitás szintje a normális érték kétszerese. Duckadam figyelmeztetést kapott, hogy ne szorítsa a mellkasához a labdát, mert a fűben guruló játékszer könnyen magába gyűjthette a radioaktív részecskéket. A sugárzásveszély mellett más akadályok is nehezítették a döntőre való felkészülést. Romániában az energiatakarékosság miatt évek óta tilos volt a villanyfényes edzés, de a steauásoknak Valentin Ceaușescu közbenjárásával sikerült két alkalommal reflektorok fényében edzeniük az Augusztus 23. Stadionban. Ez mindenképpen nagy segítséget jelentett, hiszen a döntőt Sevillában az esti órákban rendezték. A csapat számára azonban a felszereléssel is akadtak gondok. A Steaua piros-kék színű meze túlságosan hasonlított a Barcelona hagyományos öltözetéhez, ezért az UEFA úgy döntött, hogy a román csapat fehérben lépjen pályára. Csakhogy a Steauának nem voltak fehér mezei. Az APACA nevű gyártót bízták meg azzal, hogy gyorsan készítsenek edzésre alkalmas fehér trikókat. Az első használat után azonban kiderült, hogy a mosás során ezek a mezek jelentősen összementek, így újabb nehézséget kellett megoldaniuk. A Steaua az első kelet-európai csapatként saját szakácsot és hazai alapanyagokat vitt magával. „Nem bíztunk abban, hogy esetleg nem kevernek valamit az ételünkbe” – magyarázta évekkel később Duckadam. Sevillában a stadiont szinte teljes egészében a Barcelona szurkolói uralták. Több tízezer katalán drukker érkezett, míg a Steaua csupán 1500-2000 támogatót tudhatott maga mögött. 

A sevillai hős 

Már a május 7-i finálé előtt egyértelmű volt, hogy a román csapat aligha fog mindent elsöprő támadójátékot bemutatni, Jenei Imre a védekezés hibátlan megszervezésére törekedett. Mindezt olyan sikerrel, hogy különösebb izgalmak nélkül büntetőpárbajba torkollott a párharc, mely során Duckadam a katalánok összes lövését hárította, hiába próbálkoztak olyan sztárok, mint José Ramón Alexanko, Ángel Pedraza, Pichi Alonso és Marcos. Ezt a bravúrt sem előtte, sem pedig azóta nem tudta végrehajtani senki hivatalos európai kupamérkőzésen. A Steaua 2–0-ra nyerte meg a szétlövést, Duckadam pedig a „sevillai hős” becenevet kapta tettéért, valamint a Guiness Rekordok könyvébe is bekerült elképesztő teljesítményével. 

Egy meg nem történt lövés 

Két hónappal a sevillai diadal után Duckadam s z ü lő f a l u j á b a n , Szemlakon barátaival horgászni ment egy július 12-én este, ám véletlenül megcsúszott a füvön és amikor földre esett, ösztönösen jobb karjára támaszko d o tt , h o gy enyhítse az ütést. A keze azonban elszíneződött, így Helmuthot azonnal egy aradi kórházába szállították, ahonnan az orvosok sürgősen Bukarestbe irányították. Aradról katonai repülőgép szállította a fővárosba. Duckadam a jobb hónalj tájékán található artériában axilláris aneurizmában szenvedett. Az aortából induló, a nyak alatt áthaladó és a kar felé haladó ér érintett szakaszát el kellett távolítani. Ha nem érkezett volna időben kezelésre, a rög eltávolításának hiányában a kar amputációjára került volna sor. Bár még megpróbált visszatérni a pályára, soha nem tudott a korábbi színvonalon teljesíteni, így 1991-ben végleg visszavonult. 

E karmentő beavatkozás hátteréről azonban a kommunista korszakban egy rendíthetetlen összeesküvés-elmélet terjedt el: Duckadamot állítólag egy vadászat során lőtte meg a Kondukátor kisebbik fia, Nicu Ceaușescu, irigységből, amiért a BEK-döntő után a spanyol király, Juan Carlos egy Mercedest ajándékozott neki. Ez az utcasarkokon, suttogva terjedő változat csak sok évvel a történések után kezdett megdőlni, amikor a valódi információk hiteles forrásból is nyilvánosságra kerültek. Maga Duckadam is derűsen kommentálta a Nicu Ceaușescuval kapcsolatos legendát egy későbbi televíziós interjúban: „Személyesen nem ismertem őt, de az emberek nem hittek nekem. A forradalom e l ő t t egy sóg o r o m mesélte el az igaz történetet néhány i s m e r ő s é n e k. Körülbelül húsz perc után így válaszoltak, rendben, szép a sztori, de áruld el, hány sörétet kapott valójában? Nem kaptam Mercedest és szerencsére lövést sem, bár egy másik kocsit igen. Először egy román gyártmányú motorról volt szó, hogy az lesz a jutalmunk. Aztán ez valahogyan Dacia személyautóra változott. Mire az első lelkesedés alábbhagyott, már arról beszéltek, hogy összkerék-meghajtású ARO terepjárókat kapunk. A hadsereg korábban használt járműveiről volt szó, amelyek sokkal inkább a strapabírásukról, mint a kifogástalan állapotukról voltak ismertek. Eladtuk őket birkapásztoroknak, méghozzá jó áron.” Visszavonulása után Helmuth Duckadam a román határőrségnél szolgált, őrnagyi rangot ért el, és szülővárosában futballiskolát alapított, amely az ő nevét viseli. Egészségi okokból leszerelt, majd egy rövid amerikai kitérőt követően visszatért Romániába. Politikai szerepet is vállalt, az Új Generáció Párt alelnöke és Arad megyei vezetője volt. Kiemelkedő sportsikereiért érdeméremmel tüntették ki, és tíz éven át a Bukaresti Steaua elnöki tisztségét töltötte be. „Ilyen fiatalon magához szólította a jó Isten... Mintha szíven csaptak volna, annyira lesújt a halálhíre. Emberként és csapattársként egyaránt kiváló volt, kulcsszerepet töltött be abban az óriási sikert elérő Steauában. Nem voltunk barátok, viszont a BEK-győzelem, no meg az a csapategység, amely jellemzett minket, mindannyiunkat összekötött” – mondta egykori csapattársáról Bölöni László.