Alzheimer: a betegség, amelyik nem válogat

Pikó Stefánia

Elképzelni is nehéz, milyen fájdalmat, mennyi belső küzdelmet élnek át nap mint nap mindazok, akiknek a családjában valaki demenciás betegségben szenved. Kollár István dokumentumfilmje szívszorító élettörténeteket mutat be olyan szereplőkkel, amilyeneket általában hétköznapi embereknek szoktunk nevezni. Ebben az esetben azonban nagy hiba volna itt megállni, és nem korrigálni gyorsan, hogy a film révén egyáltalán nem hétköznapi, hanem emberfeletti lelkierővel és mérhetetlen szeretettel teli embereket ismerhetünk meg.

A filmben nemcsak a hozzátartozók gondolatait hallhatjuk, hanem a betegeket is láthatjuk, köztük olyat, aki még képes volt a forgatás idején a saját betegségéről beszélni, illetve olyat, aki már hosszú évek óta teljesen tehetetlen, és a felesége, Mária gondozza. Őt azért nevezem nevén, mert a film miatta készült el: Kollár István újságírói és dokumentumfilmkészítői munkája során találkozott az asszonnyal, akinek a hozzáállása, elképesztő lelkiereje csodálattal töltötte el, majd miután megtudta, hogy férje alzheimeres, elkezdett alaposabban utánajárni ennek a témának. Így indult el az Alzheimer-film készítése, amely végül egy ötéves munka volt, és amelyről a rendező a kezdetekben nem is sejtette, hogy milyen naggyá, valódi küldetéssé fogja kinőni magát. Körülbelül négy éve járják a magyarországi és külhoni, magyarlakta településeket az alkotással, amelyiknek a megtekintése után mindig tartanak egy közönségtalálkozót, egy beszélgetést is. Ezt a találkozót most a Festum Varadinum keretében, a Caritas Catolica meghívására Nagyváradon is megtartották.

Az eseményre a Fix Makerspace terme szinte teljesen megtelt, és mint kiderült, a jelenlévők fele hozzátartozóként érintett. A közönségtalálkozón Kollár István filmrendező mellett jelen volt dr. Menyhárt Miklós főorvos is, aki amellett, hogy Magyarország egyik legelismertebb orvosa, az Alzheimer Café létrehozásáról is ismert. Az együttműködés tehát adta magát, hiszen a dokumentumfilm amellett, hogy érintetteket mutat be, számos szakértőt is megszólaltat, így a jelenlévők a film és a beszélgetés révén sokoldalú megközelítésből ismerhették meg ezt a betegséget, az érintettek pedig olyan ismereteket szerezhettek róla, amelyekkel eddig nem voltak tisztában.

Minden harmadik ember demens lehet

Ahogyan az a rendező részéről is elhangzott, nagy gond, hogy az Alzheimerről és az ehhez hasonló demenciás betegségekről nem beszélünk eleget, hiszen rohamosan nő a diagnosztizált demens betegek száma világszerte, és az eddigi statisztikák alapján 2050-re minden harmadik 65 év feletti idős személy demenciás lesz. Amellett, hogy mindenkit fenyeget ez a betegség, nagyon sokan küzdenek azért, hogy a lehető legjobban gondját tudják viselni demens családtagjuknak. Ezeknek a hozzátartozóknak pedig nagy szükségük van arra a támaszra, amit valamelyest például az Alzheimer Café is biztosítani tud, és szükségük van arra az üzenetre, hogy nincsenek egyedül. Mindemellett a film és a beszélgetés során a rendező és az orvos arra vonatkozó tanácsokat adott a hozzátartozóknak, hogy hogyan bánjanak a demens beteggel, magyarázatot adva közben arra, hogy a betegekben mi zajlik értelmi és érzelmi szinten is. A hozzáállásról és a betegekkel való bánásmódról azért volt fontos említést tenni, mert a családtagok könnyen elveszíthetik a türelmüket, belefáradhatnak, hiszen mérhetetlenül nehéz dolguk van, később viszont, ha a beteg eltávozik, nagyon gyakori a lelkiismeretfurdalás, az akár éveken át tartó önmarcangolás is. A pozitív és erőteljes hozzáálláshoz pedig támaszra van szükség, amit Kollár István a filmmel, dr. Menyhárt Miklós pedig szaktudásával szeretne megadni.

A filmben kitértek a franciaországi mintára, arra, hogy hogyan gondoskodnak a franciák a demens betegekről, felvételeket láthattunk egy olyan gondozói intézményből, ahol azelőtt még senki sem forgathatott. Szóba került az állami támogatások kérdése Magyarországon, valamint a beszélgetés során Szántó Ildikó, az RMDSZ szociális bizottságának elnöke is megszólalt, aki a romániai jogi helyzetről számolt be röviden. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, összességében arra a következtetésre jutottak a megszólalók, hogy mindkét országban volna helye a fejlesztésnek és jó volna, ha követnék a francia példát.

Gyakori kérdések – hogyan lehet elkerülni?

Az Alzheimerrel kapcsolatban a vendégek igyekeztek minden gyakori kérdésre választ adni. Elmondták többek között, hogy a betegség csak egy nagyon minimális, teljesen elhanyagolható mértékben öröklődik, hogy a keresztrejtvény-fejtés és az ehhez hasonló agytorna nem segít a demencia megelőzésében, és azt is, hogy kétszer annyi nő betegszik meg, mint férfi, aminek az eddigi tudott oka a menopauza és az annak során lezajló hullámvölgyek. Azt is elmondták, hogy bár rengeteg kutatás van jelenleg folyamatban, gyógymódra hosszú ideig nem számíthatunk, illetve azt sem lehet tudni, hogy miért, mitől alakul ki a betegség; mindössze néhány olyan tanácsot tudtak adni, hogy melyek azok az elkerülendő életviteli szokások, amelyekkel serkentjük a betegség kialakulását. Röviden összefoglalva, a stressz, az állandó tartalomfogyasztás, a multitasking, a folyamatos görcsölés, „kattogás” igen ártalmasak az agyra, ugyanis a világ – együtt a végtelen infomációáramlással – olyan hirtelen gyorsult fel, amihez az agyunk fizikailag nem tudott még felzárkózni. Tehát fontos volna, hogy megpróbáljunk kizárólag arra koncentrálni, amit éppen csinálunk, ami manapság szinte lehetetlen küldetésnek tűnhet, de csökkenteni ezeken azért mégiscsak lehetséges. Az is fontos, hogy elegendő vizet igyunk, és ezt a család idősebb tagjainak hangsúlyozzuk, illetve aludjunk eleget, ami a vendégek szerint 8 órát jelent.

Mindazok számára, akiknek nincs lehetőségük részt venni egy ilyen találkozón, vagy jelen voltak, de szeretnének még többet megtudni, Kollár István több podcast-adást is közzétett a www.alzheimerfilm.com weboldalon.

A filmvetítés és közönségtalálkozó után még alkalom volt további, kötetlen beszélgetésre.