Telt ház volt a magyar nyelvű leckekoncerten a filharmóniában

Tóth Gábor

Toadere Kovács Dalma vezényelte a szimfonikus zenekart, Peti Tamás Ottó (a Kolozsvári Magyar Opera művésze) néger spirituálékat énekelt, Herman Ferenc (Szigligeti Társulat) volt a saját magáról egyes szám első személyben mesélő zeneszerző, Dvořák maga, illetve egy rövid hegedűszólót (op. 100-as szonatina II. tétele) hallhattunk Teodora Popa VII. osztályos váradi művészeti líceumi diáktól.
Amint azt korábban írtuk, ezen a héten egy magyar nyelvű és három román nyelvű interaktív, diákoknak szóló koncert szerepel a filharmónia kínálatában, megjegyzendő az interaktív szó, ez tehát az új megnevezése most a régebb volt leckekoncerteknek. A meghívott karmester, moderátor, aki egyébként a csütörtöki ún. felnőtt hangversenyt is vezényli, Toadere Kovács Dalma volt. Őt tavaly novemberben már megismerhettünk leckehangversenyeivel itt a filharmóniában, egyúttal ekkor volt a legutóbbi magyar nyelvű diákkoncert is a zeneintézményben, ahogyan arról már korábban szintén írtunk. Dalma a Babeș-Bolyai Tudományegyetem adjunktusa, a kolozsvári zeneakadémián végezte karmesteri tanulmányait, Petre Sbârceánál és Victor Dumănescunál is tanult, mediátorként pedig már jó ideje kifejezetten a közönséggel kapcsolatot teremtő, a klasszikus zenét gyermekeknek bemutató-népszerűsítő koncerttípussal foglalkozik, a gyakorlatban és tudományosan is (doktori tézisét is erről írta). Amint azt tapasztalhattuk – amellett, hogy öröm végre hölgy karmestert is látni – Dalma egyaránt nyomatékosan határozott jelenség, mind a vezénylés, mind pedig a verbális kommunikáció tekintetében, ráadásul zenetudományi igényességgel dokumentált a mondandója, megalapozott, összehasonlít, szemléltet, forrást jelöl stb. Mindebből ha csak részlet-kapcsolódások ragadnak meg a diákok fejében, már az is jó kezdet, például. egy ún. rá-„google”-zásra. Amellett a karmester tartalmilag és strukturálisan bejáratott műsort hozott magával, Kolozsvárott már bemutatta több ízben ugyanezt a koncertet tavaly a magyar operában és a filharmóniában is.
A választott program gerincét Dvořák IX. szimfóniája adta. A cseh földről Amerika irányába történő vonatozást (a szerző nagy rajongója volt a mozdonyoknak) és az óceán áthajózását, hazai útravalóval megalapozva nyitányként az op. 46, no. 8-as Szláv tánc bevezetője szolgálta. A kilencedik az a bizonyos Újvilág szimfónia, amit a szerző New York-i korszaka ihletett, s aminek most minden fontosabb témája megvilágításra került. Dalma alaposan körüljárta, hogy mi cseh és mi amerikai (indián vagy néger) zene ezek közül. Ebben volt segítségére Peti Tamás Ottó, aki énekével az eredeti afroamerikai spirituálékba nyújtott betekintést, illetve Herman Ferenc mesélő, aki a zeneszerző saját életrajzi (szakmai, magánéleti) mozzanatait, amerikai élményeit, találkozásait, honvágyát, dilemmáit, sikereit egyaránt beleszőtte szövegileg a műsorba. Ami az interakciót illeti, volt közös responzoriális éneklés a Swing Low, Sweet Chariot-ban, valamint közös játék a szimfónia egyik jellegzetes tükör-ritmusképletével, hogy a fiatal közönség is átérezhesse, milyen a zenei csapatmunka, legalábbis e ritmikai vázlataiban. Mindemellett kivetítő is segítette különféle információkkal a tájékozódást a témában, fotókkal, szövegi tartalmakkal. Értékeljük a biztosított hangtechnikai hátteret is, de lehet, hogy a karmester mikrofonjának hibáját nem épp akkor kellett volna elhárítani, miközben egy lépéssel arrébb Peti Tamás Ottó igazán koncentráltan és szépen énekelt.
A szerda délelőtti alkalmon becsületesen, alaposan szólt a szimfonikus zenekar, s az egyéni fúvós szólómozzanatok is (angolkürt, fuvola, kürt). Nyilván egyben ugyanez a szimfónia a csütörtöki nagykoncert zenei alapanyaga, annál aggasztóbb, hogy ebből most például a scherzóban még aránylag szálkásan rezgett a léc.