Elballagtak a Szent László Líceum végzős osztályai

Ciucur Losonczi Antonius
 

Négy osztály ballagott el, szokás szerint a Kanonok sorról a Szent László szobrot megkerülve a székesegyházba vonulva, és a Gaudeamust énekelve: a 12. A (közgazdaságtan, osztályfőnök Csiger Krisztina), a 12. B (teológia, osztályfőnök Benedek Ramóna), a 12. C (közélelmezés, Palotás Zsuzsa és Popovici Tünde), valamint a 11. D (szakács szak, osztályfőnök Kohán Zsombor).

Az ünnepi szentmise főcelebránsa és szónoka Böcskei László megyés püspök volt, aki elmélkedésében felidézte, hogy néhány nappal azelőtt találkozott a ballagókkal. Megjegyezte: a diákok nem voltak túl kommunikatívak, de érthető, hiszen ez egy olyan alkalom, amikor mindenki meg van illetődve egy kicsit. Ahhoz hasonlítható, amikor egy ajtó becsapódik mögöttünk „és tudjuk, hogy akkor az be van csukva, úgy marad, és egy másik ajtót kell kinyitnunk ahhoz, hogy tovább haladhassunk”, fogalmazott. Radikálisnak tűnik ez a kijelentés, de a ballagás erről szól: az élet egy szakasza lezárul ekkor, de ugyanakkor a nyitánya is valaminek, az előttünk álló útnak, ami felfedezésre vár.

A szentleckében Szent Pál apostol a korinthusiakhoz írt leveléből hangzott el egy közismert, sokat idézett részlet, a szeretet himnusza, melynek a mai időkben, mindannyiunknak, így a ballagók számára is üzenete van, hívta fel a figyelmet a főpásztor. Ha meg akarjuk érteni a szövegét, vissza kell menjünk körülbelül Kr. u. 54-be, amikor egyáltalán nem voltak megnyugtatóak a hírek. Szent Pál próbált rámutatni arra, ami igazán fontos a felnőtt keresztény ember életében, illetve, hogy mit kell választani, amikor lényeges döntések előtt állunk, és mit kell elkerülni, mert veszélyt jelent a további fejlődés és kibontakozás szempontjából. 
Miközben pontról pontra tárgyalja a felmerült kérdéseket, kiemeli, hogy közösségként Krisztus teste vagyunk, és minden tagnak van saját helye és rendeltetése, amit fel kell ismernie az egész működése érdekében. Párhuzamot vonva, a ballagás tehát annak megértését is jelenti, hogy már nem vagyunk gyermekek, hanem nagy dolgokra kaptunk meghívást, arra, hogy teljesítsük a küldetésünket a közösség érdekében. A legfontosabbak pedig az egyén és a közösség életében azok a fogalmak, amelyekkel Szent Pál zárja a sorait: „Most azért megmarad a hit, a remény és a szeretet; e három, de köztük legnagyobb a szeretet”, hangsúlyozta a váradi egyházmegye elöljárója.

Meglátni önmagunkat Krisztus arcában
A főpásztor egy képzőművészeti alkotást mutatott fel ezután, egy művészeti líceumos diák, Nagy Bianka Vivien művét, amely ki volt állítva korábban a püspöki palotában. Törött tükördarabokból rakta ki Krisztus arcát, a legizgalmasabb benne azonban az, hogy ha ránézünk, a sok-sok kicsi szilánkban meglátjuk önmagunkat. 

- kívánta Böcskei László a ballagóknak, majd odamenve hozzájuk, közelebbről is megmutatta nekik a képet.

A szentmise záróáldása és -éneke után a világi résszel folytatódott az ünnepség. Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ tanügyi szakpolitikusa három dolgot tanácsolt a fiataloknak: gondolkodjanak, és ne higgyenek el mindent, néha pihenjenek is, hogy a csendben fel tudják ismerni a valódi értékeket és végezetül élethosszig bővíthető tudással pakolják fel a „szekerüket”.
Konrád Katalin igazgató a diákokhoz intézve szavait, úgy fogalmazott: 

 Majd így folytatta: „Falai között nemcsak órarend szerint elsajátított ismereteket kaptatok, hanem emberséget, lelki útravalót, keresztény értékrendet egy olyan örökséget, amely túlmutat a tankönyvek világán. Az elmúlt években sokféle tudást sajátítottatok el. Tanultatok nyelveket, történelmet, matematikát, fizikát, irodalmat - mindazt, ami segít eligazodni a világban. De talán a legnagyobb ajándék az volt, hogy megtanultatok kérdezni, gondolkodni, megérteni, és nem utolsósorban hinni. Ezek azok az értékek, amelyek nem évülnek el, és amelyekre valóban lehet jövőt építeni”.
Természetesen a zászlóknak és az iskola kulcsának az átadása/átvétele sem maradt el, valamint az okleveleknek, könyvjutalmaknak az átnyújtása. Búcsúbeszédet a végzősök nevében pedig Lingurar Alexandra, a 12. A diákja mondott.