Debreceni énekes csapatával koncertezett Váradon Ács János karmester

Tóth Gábor

Ács János alapításával jött létre az említett debreceni operastúdió, hogy fiatal énekesek számára fellépési és fejlődési lehetőséget biztosítson – olvashattuk ezt magának a koncertnek a beharangozójából. Szólót énekeltek most: Nagy Kira, Janovicz Zsófia, Kovács Gábor, Donkó Imre, zongorán közreműködött Gyülvészi Péter. Ahogy sok más váradi kulturális, egyházi helyszínen, a Barátok templomában sincsen zongora. Mindez nem vont le semmit Gyülvészi Péter művészien koncentrált játékának értékéből, sőt, rengeteget hozzáadott, mivel ő digitális hangszeren kellett nyújtsa mindvégig azt a pluszt, ami tapintható mechanikájú hangszeres anyagformálásban ily módon hiányzott.
Remélhetőleg folytatása is lesz Váradon a kis misén túl majd valamilyen nagyobb formában is annak, hogy Ács János karmestert végre vezényelni is módunkban állt látni itt – a világhírű művészekkel együttműködő (mint pl. a Három tenor) nemzetközi pályát bejárt dirigens legutóbbi, egyben legelső váradi, közelmúltbeli (március 10.) fellépésén még korrepetitorként irányította a PKE magánének szakának koncertjét. Érdemes jól figyelni a mestert, kézmozdulatai, teljes tartása a sokadik nézőtéri padsorból, hátulról szemlélve is zenétől átjártan szuggesztívek, ami felvillan e szemszögből akár töredékében, kézfejéből, ujjaiból, önmagában még az is nagyon sokatmondó a vizualitás csendjében a vokalitás mély ismeretéről és átérzéséről, zene és szerző elsődleges tiszteletéről, a művészi csapatmunka empátiájáról.
Rossini sikerei csúcsán közismerten visszavonult az operakomponálástól és a nyilvánosságtól, sok „fejvakargatást” okozva ezzel az utókornak, de magát a zeneszerzést nem hagyta abba. Ő maga Péchés de vieillesse, azaz Öregkori vétkeknek nevezi például bizonyos kései kis alkotásait, amik közé konkrétan nem tartozik címleg hozzá a most hallott Ünnepi kis mise, de az elnevezés iróniájából nyilvánvalóan kiviláglik Rossini ravaszsága, hiszen másfél órás ez a „kis” mű. Gondoljunk csak bele, ugyanennyit tart időben mondjuk Mahler fél évszázaddal későbbi Ezrek szimfóniája (a hatalmas VIII.). Rossini az apparátust előírtan redukálja, viszont a tartalmakat végtelenül mesterien kifinomítja: 12 kórustag, 4 szólista és 3 kísérőhangszer, mindössze ennyi a látszat. Ez most ráadásul egyetlen zongorával szólalt meg – az ősváltozatban harmónium és két zongora szerepel, utóbbi kettő későbbi kiadóknál már csak egy. Rossini 34 évet várt a pályacsúcs után, hogy ezt a misét napvilágra hozza. Ismét lehet szabadon asszociálni: 35 év például Mozart teljes földi életútja. S hogy mit tud ez az „öreg” csínytevő a zenéről, az kiderül mindabból a sűrített drámából, ami ezt az egyáltalán nem vidám és nem kis misét áthatja feszült, drámai tartalmaiban, lenyűgöző az idős mester komoly játéka a finom ötletekkel. Rossini kromatikus inflexiói, harmóniai trükkjei, azok találkozási pontjai a dallamnüanszokban bizony nehezen megugorhatók, de ez a magasra tett mérce a most hallott szólistáknak és a további csapatnak sem jelentett gondot. A számtalan értékes momentumból sajnos nincs módunkban sok mindent kiemelni. A teljesség igénye nélkül írjuk, hogy milyen izgalmas például a Domine Deus megszólaltatása alá szőtt D-dúr/d-moll játék, aminek a bogarát a romantikusok fülébe még Beethoven ültette el a IX. szimfóniájával. Egy igazán különös, égi jelzésű pillanat volt, amikor a szürke, komorabb templomi fényviszonyok közé a Quoniam tu solus sanctus (Mert egyedül te vagy a Szent) alatt a színes ablakokon át rövid időre beköszönt az épp előbújó nap. A „kis” miseordinárium mellé Rossini még ad miseproprium-munkát is az előadói apparátusnak: szavakon túli átvezetés az eucharisztia liturgiájába a „csak” zongorista által megjelentetett Preludio religioso a Credo és Sanctus között, majd a Sanctus után, a pillanatban örökkévaló misztériumot, az átváltozást követi az O salutaris hostia.
Dokumentáljuk, nagyjából nyolcvan főnyi közönség volt a templomban, ez éppen elég is volt, mert az üresebb hátsó térben egyébként is kényes volt már az akusztika, a tíz-tizenkettedik padsortól hátrébb, a kereszthajó-határon túl egyre nehezebben tartotta kontúrjait a vokális polifónia. Siker volt az előadás, hosszas fennálló tapsos. Helyi adalék, hogy Rossini Kis ünnepi miséjének szerzőileg kibővített, zenekaros változata legutóbb 2009-ben és 2011-ben is szólt filharmónia-koncerten a nagyváradi római katolikus székesegyházban.