Román zeneszerzők művei az ’50-es évekből a filharmónia koncertjén

Tóth Gábor

Az előző évek hagyományának megfelelően a nagyváradi filharmónia Románia nemzeti ünnepének ajánlja december 1-jei szimfonikus koncertjét, melyre csütörtökön 19 órakor kerül sor az Enescu-Bartók teremben. Ez alkalomra 20. századi román zeneszerzők alkotásaiból válogattak, tegyük hozzá, reprezentatív, igényes repertoárt. A koncertre a belépés ezúttal ingyenes, de ehhez a helyfoglalás előzetesen szükségeltetik – a filharmónia nyersebb megfogalmazásában: kötelező –, ezt a zeneintézmény pénztáránál vagy a bilete.ro (www.bilete.ro/ziua-nationala-a-romaniei) oldalon lehet megejteni. Művészethez, zenéhez nem méltó fölösleges külső felhangok nélkül, javasoljuk nyitott lehetőségként ezt a hangversenyt egy olyan értékes román 20. századi repertoár megismerésére, ami a teljes hazai zenei élet tekintetében is még mindig ritkán, a nemzetközi nagy alkotók árnyékában szólal csak meg. Pascal Bentoiu Erdélyi szvitje (Suita ardelenească, op. 6 – 1955) , Paul Constantinescu Zongoraversenye (1952) és Marțian Negrea Prin Munții Apuseni (az Erdélyi-szigethegységben) c. szimfonikus szvitje (op. 20 – 1952) lesz műsoron. A válogatás tehát az ’50-es évekből való, neoklasszikus hatású termésből, melyet azért a romantikusan idealizált, rapszódia-faktúrájú vagy épp lírikus folklórutánérzés is áthat.

Vezényel a jászvásári születésű (1967) Radu Postăvaru, a Paul Constantinescu nevét viselő Ploiești-i filharmónia dirigense, egyszersmind zeneszerző. Közreműködik a Horia Maxim (sz. 1971, Galac), a váradi filharmónia visszatérő, régi kedves vendége (legutóbb februárban Rahmanyinov másodikját játszotta itt), a Bukaresti Zeneművészeti Egyetem tanára, megbízható, stabil, érzékeny zongoraművész, aki már előadta itt a Constantinescu-zongoraversenyt 2016-ban.

Szóljunk azért a ritkán hallható szerzőkről is. Pascal Bentoiu (1927–2016) bukaresti születésű, de hiába a haza, az otthon, ha van hozzá politika, mert már a negyvenes évek végén egyszerűen ellehetetlenítették, hogy folytathassa konzervatóriumi tanulmányait (apja ügyvéd volt, háború előtti politikai szerepvállalása miatt a jilavai börtönbe került, ott végezte be életét). Pascal a hivatalos gáncsoskodás ellenére utóbb mégis hazájához hűséges kiváló zeneszerző, népzenekutató, zenetudós, egyben a legjelentősebb Enescu-szakértő lett, s az 1989-es fordulat után a romániai zeneszerző-szövetség elnöke. Hat éve hunyt el, közel 89 esztendős volt.

Az 54 évet élt Paul Constantinescu (1909–1963) Ploiești szülötte, a román zeneművészet egyik legjelentősebb, legsokoldalúbb egyénisége volt a 20. század derekán. A zeneszerzésen túl más művészeti ágakban is kiválóak voltak ismeretei (irodalom, képzőművészet, filmművészet), munkássága kiterjedt a karmesterségre, konzervatóriumi tanításra, zenetudományra, folklórkutatásra, művészetpolitikai tisztségre is. Az alkotásban három alapvető vonás művészi szintézisére törekedett: a modern európai zenei értékek, a tradicionális bizánci egyházi zene, valamint a román folklór gyökereinek közös nevezőre hozatalát kereste zenei nyelvújítóként. Zongoraversenye, melyet annak idején Valentin Gheorghiu előadása tett népszerűvé és híressé, szintén e hármasság jegyében szemlélhető, első tételében még felsejlenek sötét tónusú, keleties, bővített szekundos, üres kvintes témaformálások (itt néhol Rahmanyinovra is hajaz), a dojna lágy hangja szövi át a második tételt, míg a sebes, erőteljes népi táncritmikáé a főszerep a fináléban. Mindezeket szóló-hangszertechnika és zenekari formálás tekintetében nagyon erőteljesen karakterizálja Ravel és/vagy Poulenc két évtizeddel korábbi zongoraversenyeinek hatása.

Marțian Negrea (1893–1973) 80 esztendőt élt, még Nagy-Küküllő vármegyében (Baromlaka) látta meg a napvilágot. Korán felfedezték a gyermek Negrea zenei tehetségét, zeneakadémiára is küldte volna Budapestre egyik székelyudvarhelyi tanára, de állítólag ennek az lett volna feltétele, hogy Negrea nevét magyarosítsa és átkeresztelkedjen, amit nyilván nem tett meg, viszont így már kamaszként megmaradt a keserű szájízzel, ami a politikát illeti. Ráadásul ifjú éveibe beleszólt az első világháború, frontvonalba küldték, nem román „színekben”. A háború után mégis Budapestre sodorta rövid időre a sors, ahol rövid ideig Kodálytól is tanult. Végül is Bécsben kezdte el zeneakadémiai tanulmányait Mandichevskinél, ahol a nyugat-európai zene aktuális áramlatait is közelről megismerhette, de román hazája rövidesen megvonta ösztöndíját. Hazatérve a húszas évektől gazdát cserélt kolozsvári konzervatóriumban kapott állást, majd a negyvenes évek elején a szintén gazdát cserélt Észak-Erdélyből távozott, s a bukaresti konzervatórium, később zeneakadémia tanára lett nyugdíjazásáig.

Marțian Negrea szűk félórányi, igazán megérintő lelkületű, jó értelemben fülbemászó, illusztratív zenéjével zárul majd a koncert (eredetileg is tévéképernyőre szánt kísérőzene). Általa kirándulhatunk négy tételben a Bihar-hegységbe: az első részben az Aranyos-völgyében hallgathatunk vízcsobogást, a másodikban elénk tárul majd a Pádis-vidéki Csodavár, ahol természet és legendák világa találkozik, de a fenséges ámulatot egy friss Grigoraș Dinicu epizóddal is animálja a szerző, a harmadik tételben az aranyosfői (Scărișoara) jégbarlang világosodik ki impresszionisztikus zenekari hangszín-fényjátékkal, végül a negyedik részben egy tarantella táncritmust román folklór-dallamvilággal ötvözve robbantja felszínre a szerző a karsztforrások nyüzsgő vizeit.

Végül zárjuk az elejével. A koncertet nyitó Pascal Bentoiu Erdélyi szvitje épp egy éve volt műsoron a tavaly ilyenkori filharmóniás nemzeti ünnepi koncerten is. Ha Negrea a kissé elvontabb lírikus, akkor Pascal Bentoiu a direktebb epikus, aki szintén neoklasszikus vonalon, de konkretizáltabb folklórtartalommal tár elénk egy számára idealizáltan harmonikus Erdélyt, immár nem szemlélt tájakba helyezkedve, hanem az emberek lelkületébe, a román szokás-, íz-, fűszer- és érzésvilágba. Az első részben Fogaras-vidéki (Mundra) forgatóst hallunk, a másodikban Hunyad/Szeben határvidéki (Zsinna) ún. jieneascát (horával rokon) dolgoz fel az alkotó, a harmadikban mezőség-peremvidéki (Dedrádszéplak) ún. dealungu lassú párostáncot, a Danțu című fináléban pedig további három táj, sorrendben Máramaros, Szeben és Visó jellegzetes talpalávalói is stilizáltan felbukkannak. A filharmónia internetes, információs platformjai: filarmonicaoradea.ro, facebook.com/filarmonicaoradea.