Nagyboldogasszony templombúcsú Margittán

Szőke Ferenc

Nagyboldogasszony ünnepe a katolikus naptárban augusztus 15-e. Ezen a napon van a margittai római katolikus kistemplom – Nagyboldogasszony Templom – búcsúünnepe. A sokéves hagyománynak megfelelően azonban az ünnepséget a dátumhoz legközelebb eső vasárnapon tartják, mely idén augusztus 14-én volt. Az idei búcsú egyben a kistemplom 300 éves jubileumi ünnepe is volt. Mivel a búcsús szentmisére sokkal többen mennek el, mint egy átlagos vasárnapira, az Árpád-házi Szent Margit templomban kerül rá sor, melynek sokkal nagyobb a befogadóképessége. A helyi hívek közül, aki csak teheti, jelen van, de érkeznek búcsús zarándokok a környékbeli és távolabbi településekről, sőt sokan külföldről is hazalátogatnak az ünnepi alkalomra. A templombúcsú ezáltal a távolra szakadt családtagok találkozását is jelenti. Más felekezetűek is sokan jelen vannak, vegyes házasság, jószomszédság, vagy tisztelet kapcsán. A plébánosok közül is sokan megtisztelik jelenlétükkel az ünnepet. Az idei főcelebráns Orosz Roland váradolaszi újmisés segédlelkész, egyházmegyei ifjúsági felelős volt. 

A bevezetőben, a hívek köszöntése után kiemelte, hogy a katolikus közösség kettős ünnepet ül ezen a napon: Szűz Mária mennybevételét és a kistemplom jubileumát. Méltóságteljes és mérföldkövet jelentő ünnep ez, melyről – mint mondta – az jutott eszébe, „hogy a jelenben a jövőért kell dolgozni, a múlt tapasztalatai által. Mi itt vagyunk, jelen vagyunk, és nekünk kell tennünk azért, hogy a jövőben is jelen lehessünk (…). Oda kell figyelnünk őseinkre, akik 300 évvel ezelőtt templomot építettek. Sőt, nemcsak templomot, hanem közösséget is, szívtől szívig, lélektől lélekig, embertől emberig.” A továbbiakban kiemelte, hogy a közösségépítést továbbra is folytatni kell, ami a mai hívek feladata. Mindenki fontos, mindenkinek megvan a maga helye és felelőssége. Mindenkinek használnia kell az adott talentumait a közösség érdekében. Egyetlen ember sem veszlődhet el a közösségből, mert az érezhető űrt hagy maga után. Prédikációjában kiemelte, hogy a kettős ünnep kiemelkedő esemény a margittai közösség életében. A boltíven lévő felirat: „Az én házam az imádság háza” tükrözi azt is, hogy jelen van az Isten. „A templom egy központ, ahol a nép találkozik, együtt imádkozik és szólítja meg az Istent.” A margittai közösség tudta ezt 300 évvel ezelőtt és tudja most is. A mai hívek felelősek a közösség jövőjéért – emelte ki a főcelebráns.

A prédikáció után a házigazda, Tóth Attila-Levente plébános mondott köszönetet elsősorban a főcelebránsnak, majd a kórusnak, mely énekeivel színesítette az ünnepi eseményt, és mindenkinek, aki bármivel hozzájárult a templombúcsú méltóságteljesebbé tételéhez. Köszöntötte a paptestvéreket és zarándokokat, akik megtisztelték jelenlétükkel az ünnepet, továbbá az eseményen jelenlévő közéleti vezetőket: Marcel Emil Sas Adăscăliții polgármestert és Demián Zsolt alpolgármestert. Kitért arra, hogy a nagytemplomnak új dísze van, egy Árpád-házi Szent Margitot ábrázoló színes üvegablak, melyet ajándékba kapott a közösség. Restaurálás és berámázás után került a templom falára.

Kijövetel után körmenetben haladtak a hívek a főutcán, a városközpontban lévő Nagyboldogasszony templomig, közben Mária-énekeket énekeltek a kórus irányításával. A körmenetet rendőri felvezetés biztosította. Az ünnepelt templomban került sor a szentségi áldásra. A hívek a Tantum ergot énekelték, majd záróénekként a régi magyar himnusz – Boldogasszony anyánk – hangzott el. Az ünnepség a plébánián, a meghívottak számára, szeretetebéddel ért véget. A hívek pedig otthon látták vendégül közelebbi-távolabbi településekről érkező rokonaikat, barátaikat.