Az Aranybulla – A törvény és története

Ciucur Losonczi Antonius

Az érdeklődőket Szabó Ödön történész, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte. Ahogyan a Zsoldos Attila történész által jegyzett kötet előszavában olvasható, Váradot és környékét bensőséges kapcsolatok fűzik az Aranybulla korához, magához az Aranybullához, valamint az azt kibocsátó II. András királyhoz. A 13. század első harmada az az időszak a magyar történelemben, amelynek egyik szembetűnő jellemzője az írásbeliség erőteljes térhódítása a társadalom életében, II. András pedig egymaga jóval több oklevelet állíttatott ki, mint elődei együttesen. A Váradi Regesztrum az Aranybulla korának kimeríthetetlen forrása: az 1208 és 1235 között készült feljegyzések elemzése révén megismerhető a korabeli társadalom a maga sokszínűségének csaknem teljességében, az egyes perek alapjául szolgáló konfliktusok a mindennapok megannyi életképét vázolják fel. Előfordulnak az anyagban olyan feljegyzések is, melyek egyetlenként őrizték meg valamely országos jelentőségű esemény emlékét, s akkor még szó sem esett a személy- és helynevek tömegéről, melyek megint csak újabb szempontok szerint vallanak a korról. Aligha vitatható tehát, hogy a Regesztrum nélkül összehasonlíthatatlanul kevesebbet tudnánk az Aranybulla koráról.

Magának az Aranybullának a története sem nélkülözi a váradi vonatkozásokat. A normandiai születésű Rajnáld váradi prépostot történetesen éppen 1222-ben választották meg Erdély püspökének, s a püspöki szék elfoglalásával záruló folyamat időrendje mellőzhetetlen támpontokat kínál annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy az 1222. éven belül melyik időszakra helyezhető az Aranybulla kiadásának eseménye.

Végezetül pedig, ami II. András személyét illeti: az 1235. szeptember 21-én elhunyt király temetkezési helyével kapcsolatosan egymással ellentétes hagyományokat őriztek meg a magyar krónikák. Többségük a Csanád megyei Egres ciszterci monostorát jelöli meg végső nyughelyként, néhányuk azonban úgy tudja, hogy Váradon temették el, Szent László sírja közelében, de akad közöttük olyan is, mely minden megjegyzés nélkül ad hírt mindkét változatról. A váradi temetkezésről szóló hír hátterében az állhat, hogy II. Andrást talán valóban Váradon érte a halál, amint az egy híradás alapján feltételezhető, s a kora őszi meleg indokolttá tehette a holttest ideiglenes eltemetését. Az egresi monostor pedig, ahol a király második felesége, Jolánta sírja állott, II. András végső nyughelyéül szolgálhatott, talán a király végakaratának megfelelően.