Az Árpád-házi Szent Margit-templom búcsúünnepét tartották Margittán

Szőke Ferenc

Az Árpád-házi Szent Margit-naphoz (január 18.) legközelebb eső vasárnapon, január 16-án, 12 órai kezdettel tartotta meg a margittai római katolikus közösség nagytemplomának búcsúünnepségét. A búcsús szentmise alkalmával mindig sokkal többen vannak jelen, mint egy átlagos évközi vasárnapon, hiszen a rendszeres templomba járókon túl azok is együtt vannak a közösséggel, akik csak ünnepi alkalmakkor látogatják az istenházát. Ezen túl igen szép számban érkeznek a környező településekről is. Sajnos a világjárvány csökkentette a lehetséges résztvevők számát, de a megengedett létszám szerint telt ház volt, a járványügyi előírásokat pedig mindenki betartotta. A legtöbb vendég idén is a szomszédos Monospetriből érkezett. Rendhagyó volt az ünnepség, hiszen a házigazda, Tóth Attila-Levente plébános egészségügyi okok miatt nem lehetett jelen. Ezen alkalommal a házigazda szerepét dr. Kovács Ferenc-Zsolt püspöki irodaigazgató vette át, aki gyakori kedves vendég Margittán. Ő köszöntötte elsőként a híveket, a jelen lévő vendég tisztelendőket és az ünnepi szónokot, főcelebránst, dr. András Istvánt, a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet szemináriumi rektorát. A város vezetőségét Demián Zsolt alpolgármester képviselte az ünnepségen. 

A katolikus kórus is heteken át készült Ambrus László kántor vezetésével az ünnepi szentmisére, énekekkel, egyházi kórusművekkel. Dr. András István bevezetőjében kiemelte, hogy örömmel tett eleget a meghívásnak, szívesen jött Margittára. A Tóth Attila-Leventével történt egyeztetés során arra a megállapodásra jutottak, hogy a szentmise során nem szükséges Árpád-házi Szent Margit életének, életpályájának ismertetése, hiszen azt már minden templomba járó margittai tudja. Beszédének gerincét az képezte, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy egy kicsivel jobbak legyünk, elnyerjük az örök üdvösséget. Gondolatait három fő téma köré szőtte, melyek fontosak ahhoz, hogy életünk kiegyensúlyozott, boldog és értelmet nyerő legyen. Az első pont az, hogy vigyázzunk a lelkünkre, ne szoruljon háttérbe a mindennapi munka, a karrierépítés során. Úgy fogalmazott, hogy a rohanó életben „Várjuk meg, hogy a lelkünk utolérjen, mert lélek nélkül csak parancsteljesítő robotok vagyunk. Álljunk meg, és találkozzunk Istennel”. A második pont az, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a munkánk, családi életünk során minél kevesebbet hibázzunk. A ránk bízott munkát végezzük el a tehetségünk szerinti legmagasabb fokon. Fontos az is, hogy ne ítéljük el a másik embert tévedéseiért, hanem próbáljuk megérteni, segíteni neki. A harmadik az, hogy a helyes döntéseinkhez kérjük Isten segítségét. Ezeket betartva jobb életünk lehet, és elnyerhetjük az örök üdvösséget, mondta beszédének összefoglalójaként. 

Tóth Attila-Levente plébános hiányában Kiss Károly, a margittai Caritas igazgatója mondott köszönetet a főcelebránsnak, a jelen lévő paptestvéreknek, a kórusnak, a ministránsoknak, továbbá mindenkinek, aki segített szebbé, emlékezetesebbé, méltóságteljesebbé tenni a katolikusok és nagytemplomuk ünnepét. A záróénekek után az ünnepélyes kivonulással ért véget az ünnepi szentmise.