Humoros, őszinte, néha fájdalmasan groteszk vallomás a vállalkozói lét illúziójáról

Ciucur Losonczi Antonius

Az érdeklődőket a szervezők részéről Székely-Farkas Tímea köszöntötte, a szerzővel pedig Bozsódi-Nagy Orsolya beszélgetett. Rancz Zsolt elmondta: többek közt onnan jött a könyv megírásának az ötlete, hogy általában mindenki megvan győződve arról, hogy akinek cége van, annak milyen könnyű, holott a valóságban ez egyáltalán nem így van. „Sokan a cégtulajdonosi létet úgy képzelik el, hogy míg ők hátradőlnek, a munkásaik hajtják a szekeret, minden felhőtlenül zajlik, és mindemellett csak úgy dől a lé. Minél kevésbé látsz bele, annál könnyebbnek néz ki. Legtöbben a jéghegy csúcsát észlelik, de azt nem, hogy mi mindenen ment keresztül az a vállalkozástulajdonos, aki látszólag úszik a dicsőségben” – magyarázta.

Hangsúlyozta: a kiadvány nem tankönyv, nem szakirodalom és nem motivációs „cucc”, hanem egy „vállalkozói standup”. Saját kudarctörténetén keresztül meséli el a cégindítás viszontagságos körülményeit és a realitás mezejére vezeti az olvasót, miközben a szórakozás mellett sokat tanulhatunk a vállalkozói létformáról is. Rancz Zsolt szerint már annak a meghatározása sem egyszerű, hogy mitől lesz sikeres valaki, mint ahogy arra sincs pontos válasz, hogy mi a boldogság, mivel relatív. Ugyanakkor egy vállalkozás sem csupán ingatlanokból áll, hanem azokból az emberekből is összetevődik, akik egykor az alapítóhoz csatlakoztak, vagy az idők folyamán az alkalmazottai lettek. A vállalkozás tehát szerinte egy közösségi tevékenység, hiszen senki sem magát a logóját kedveli valamely cégnek, hanem a mögötte levő ideológiát, mely idővel megtelik tartalommal.

Sokan azt hiszik, hogy egy jó logó és egy Facebook-oldal elég a reklámhoz vagy a jó brandhez. Közben pedig sok millió motivációs előadó elhiteti veled, hogy minden jó lesz, ne foglalkozz senkivel és semmivel, csak csináld! Ez így is van, csak meg kell tanulnod „nyelni” – fogalmazott a reklámgrafikusként dolgozó szerző. Arról is beszélt még Rancz Zsolt: meg van győződve arról, hogy mindenkinek az életében voltak kemény periódusok, csak vele ellentétben mások erről nem beszélnek, mert úgy vagyunk szocializálva, hogy az ciki vagy szégyen, a sérelmeinket és a hibáinkat pedig el kell rejtenünk. Mert ha tudjuk, hogy kudarcok is várnak ránk, az elkedvetlenítően hatna ránk...