Vindis László: A dolgok kerüljenek a helyükre!

– Igazi nagyváradi személyiségek gyerekeként nőttél fel, mesélj erről egy kicsit. Milyen volt a gyerekkorod?

– Nagyon szép gyerekkorom volt. Mondhatnám azt is, hogy mozgalmas, változatos. Gyermekkorom egy részét a színházban töltöttem el, végignézve édesanyám próbáit és előadásait, másik részét pedig édesapámmal a nagyváradi 2-es számú Járóbeteg-ellátó Intézetben, poliklinikán, ahol ő mint főasszisztens dolgozott. Mindketten nagyon szerették azt, amit csináltak, és ezért tudtak kiválóak lenni a saját szakmájukban. Édesanyám az egyik legközkedveltebb színészegyénisége volt a városnak, édesapámat pedig az egész város Laci bácsinak ismerte, tisztelte és szerette.

– Nővéred Nagyváradon is szerepelt és legutóbb egy interjúban olvastam tőle, hogy édesanyátoktól nagyon sokat tanult. Te hogy vagy ezzel?

– Ez pontosan így igaz. Édesanyánk, Csiky Ibolya egy igazi jelenség volt, ezt úgy fogalmazta meg róla a testvérem, hogy csodának született és úgy tanította őt a szakmára, olyan szeretettel és kifinomultsággal, hogy Andrea nem is tudta, hogy őt most voltaképpen tanítja. Szüleink személyisége, ez kéthelyszínes élet a színházban és poliklinikán nagy hátassal volt mind az én, mind a nővérem életére. Nagyon sokat tanultunk tőlük és köszönhetünk nekik. Én édesapám példáját követve az egészségügyi hivatást választottam.

– Mesélj arról, hogy hol tanultál.

– Minden iskolámat Nagyváradon végeztem. Az elemit a régi 15-ös számú általános iskolában jártam ki. Csodálatos évek voltak, nagyon jó osztálytársakkal és jó tanárokkal, pedagógusokkal. Ezt követően a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum angol–német szakán végeztem, 1999-ben, és ezek után kezdtem el az egyetemi tanulmányaimat.

– Egyetemi tanulmányaidat is Nagyváradon végezted?

– Igen, erre utaltam az előbb, én itt születtem, itt szereztem a diplomáimat és itt is élek. A középiskola után egyből felvételt nyertem itt, Nagyváradon az Orvos és Gyógyszerészeti Egyetem általános orvosi szakára. Jól alakultak a dolgok, hisz az egyetem ideje alatt sikeresen pályáztam meg és nyertem el egy tanulmányi ösztöndíjat, és így egy féléves gyakorlati képzésen vehettem részt Németországban.

– Diplomákról, képesítésekről beszéltél, tudom, hogy folyton fejleszted magad. Miért kell ezt tenned, hisz elismert orvos vagy?

– Egyrészt egyszerűen vallom, hogy tanulni nem szégyen, sőt igazán ajánlatos mindenkinek. Másrészt az ember akarjon fejlődni. 2007-ben szereztem meg az általános orvosi diplomát, majd több mesterképzésen is részt vettem, mint például: oktatásmenedzsment, egészségoktatás, európai egészségügyi intézményi menedzsment. Az egyetem után egy évig orvoslátogatóként, majd háziorvosként dolgoztam, és ezzel elkezdődött egy speciális tanítás, hisz az élethelyzetekből, gyakorlatból tanul az ember a legtöbbet.

– Most azonban ortopéd szakorvosként dolgozol.

– Igen, lassan egy évtizede lesz, hogy elkezdtem az ortopédia-traumatológia szakképzést, melynek befejezte után, öt éve ortopéd traumatológus sebész szakorvos lettem. Ezen tanulmányokat is számtalan továbbképzés követte és ma már ezeknek köszönhetően artroszkópiai és mozgásszervi ultrahang kompetenciákat is a magaménak tudhatok.

– Sokat beszéltünk a szüleidről, tanulmányaidról, de beszélnél a te családodról is?

– Szívesen. Az egyetemi évek alatt ismertem meg feleségemet, Kingát. Ő belgyógyász és orvosi rehabilitáció és fizikális medicina szakorvos, akivel 2007-ben kötöttünk házasságot, majd rá három évre megszületett csodálatos kislányunk, Fannika.

– Jól tudom, hogy a művészetek nem „költöztek ki” a házból, azért, mert két sikeres orvos kötötte össze az életét?

– Jól tudod. A művészet végigkíséri az életemet. Édesanyám teljesítménye mellett, úgy hozta az élet, hogy egy olyan személy lett a feleségem, aki az orvosi egyetem elvégzése előtt a Zenekonzervatórium zongora szakán diplomázott, és ezt a tehetséget, zeneszeretetet kislányunk is örökölte, aki jelenleg 10 éves, de már hat éve zongorázik.

– Immár öt éve Margittán, a városi kórházban dolgozol. Úgy hallottam, Nagyváradról nagyon sokan járnak ki hozzátok műtétet elvégezni, miért van ez?

– Egyszerű, mert azt gondolom, hogy kollégáimmal nagyon jól dolgozunk és elégedettek a betegek, hisz meggyógyítjuk őket. Ebben a kórházban, harmadmagammal, társaimmal közösen értük el azt, hogy például azok a betegek, akik eddig Nagyváradra vagy akár Marosvásárhelyre kényszerültek elmenni egy protézisműtét miatt, most helyben részesülhetnek szakorvosi ellátásban. Elértük továbbá, hogy részesei lehessünk a nemzeti finanszírozású szakprogramnak, így betegeink ingyen juthatnak a protézisekhez is. Nálunk sokkal rövidebb a várakozási idő, mint például a fent említett egyetemi központokban.

– Miért döntöttél úgy, hogy önkormányzati képviselőjelöltként részt veszel a választáson?

– Már több éve tagja vagyok az RMDSZ-nek, a Rogériusz negyed egyik választmányában is benne vagyok. Fontosnak tartom, hogy az én nemzedékem is, ha lehet, ha van mód rá, vállaljon szerepet. Soha nem volt és nem lesz könnyű azoknak, akik a közéletben a magyar ügyért, a közösségi dolgokért harcolnak, de én azt gondolom, hogy van olyan pillanat, amikor oda kell állni. Azt érzem, most olyan pillanat van, ráadásul nekem Cseke Attila, mint egészségügyi miniszter, és így most, közelebbről is látva, mint ember is nagyon szimpatikus.

– Mit jelent számodra az Egészséges egyensúlyt! szlogen, elvárás?

– Ez nagyon egyszerű, a dolgok kerüljenek a helyükre, és minden probléma a legmegfelelőbb és a legszükségesebb kezelést kapja meg. Egy orvos, ha látja, hogy a testben, lélekben valami természetellenesen túlnő, vagy összezsugorodik, tudja, hogy be kell avatkozni, és szükség van rá, a tudására, hogy az ember egészségét helyreállítsa. A városban ma sok minden túlnőtt a normális szinten, például a beton mennyisége a zöldövezetek rovására, és magasak lettek a rezsiköltségek, miközben az átlagember jövedelmei nem tudták követni ezt a kiadásnövelési ritmust. Hiszem, hogy az RMDSZ-nek idén nagyon jó csapata van, és kapunk elég erőt a szavazatok által ahhoz, hogy visszahozzuk a városba az egészséges egyensúlyt.