“Vegyétek Szent János szeretetét”

Ciucur Losonczi Antonius

Elmélkedésében Fejes Rudolf Anzelm apát arra hívta fel a figyelmet, hogy egy-egy kolostorban másképpen ünnepelnek, mint általában a plébániákon, vagy otthon. A karácsonyt például nyolc napig ünnepli az egyház, az első négy napját különösen. December 26-a ugyanakkor más miatt is fontos a Váradhegyfoki Premontrei Kanonokrendi Prépost számára, hiszen ezen a napon van az első keresztény vértanú, Szent István ünnepe, aki a prépostság védőszentje. December 27-e pedig Szent János apostol és evangélista ünnepe, és ezen a napon kagyományosan bort szentelnek a premontrei templomokban is. A szőlőművelést amúgy Váradon a premontreiek honosították meg, akik az anyakolostorból, a franciaországi Prémontréból hoztak szőlőtöveket Hegyfokra. Ennek ugyan írásos bizonyítéka nem maradt fenn, viszont a váradiak által létrehozott zsámbéki prépostság alapítólevele tanúskodik arról, hogy innen vittek oda és telepítettek szőlőtőkéket.

A bor a szentírás szerint az örök élet, az öröm jelképe, hiszen az utolsó vacsorán Krisztus kezébe vette a borral teli kelyhet, és a bort a vérévé változtatta.

A Paradicsomban a bor nem volt jelen, mert egy olyan élvezet, melyet Isten a bűneit megbánó bűnös embernek adott vigasztalásul. Noé volt az első szőlőtermelő, aki megrészegült tőle, és mivel Noéval egy új élet kezdődött, ezért a bor az új élet szimbóluma is -magyarázta az apát.

Szeretet és hűség

Arról is beszélt Fejes Rudolf Anzelm, hogy karácsonykor a húsvéti evangéliumot olvassák fel, azt a jelenetet, amikor János apostol Péterrel együtt az üres sírnál járt, ugyanis karácsonyt csak húsvét szemszögéből lehet szemlélni, hiszen a megtestüléskor elkezdődött megváltás a feltámadással fejeződött be. Így kerek az egész, mert húsvétkor ünnepeljük azt a diadalt, amit karácsonykor az angyalok a pásztoroknak hírül adtak.

A premontreiek szertartásához tartozik az is, hogy a János-napi szentmise végén az áldáskor a pap úgy bocsátja el a népét, hogy “vegyétek Szent János szeretetét”, ami utalás arra, hogy az apostol hűségesen ragaszkodott Mesteréhez, ezért a bor a szeretet és a ragaszkodás jelképe is. “A messiási lakoma asztalánál mindannyiunknak van egy helye. Szent János életpéldáját követve biztosítva lesz számunkra az a szék, melyre ülve a messiási lakoma borát fogyaszthatjuk”- fogalmazott a prépost-prelátus.