Gorbacsov buktatta meg Ceausescut?

Javában zajlott a forradalom Temesvárott

és több román nagyvárosban,

amikor Nicolae Ceausescu december

20-án hazatért Iráni

látogatásából. A

„Conducator”

(Vezér) másnapra hatalmát

éltető és a rendszer

szilárdságát

demonstráló nagygyűlést

hívott össze Bukarestbe, a Központi

Bizottság épülete elé: az

éljenzésre összehívott 100

ezres tömeg azonban percek alatt

szétszéledt, és

megsokszorozódva követelte a kommunizmus

bukását. Kitört a forradalom

Bukarestben is, a „Kárpátok

Géniuszát” december 25-én

kivégezték.

Egy csapással akart „rendet”

tenni?

Ceausescu mintha saját bukását

siettette volna. Ennyire magabiztos volt? Nem volt

tisztában a helyzettel? Látva a

véget, hova akart menekülni? Mit tett

eközben Magyarország? Befogadtuk volna a

diktátort? Pozsgay Imrét és Raffay

Ernőt kérdeztük.

Az elérhető források alapján

még nem lehet megállapítani, hogy

az Iránból hazatérő

Ceausescu mennyire volt

tisztában a valós belpolitikai

helyzettel, ezáltal két

lehetőség adódik. Először

tételezzük fel, hogy világosan

látta, mi történik az

országban – kezdi a

lehetőségek

mérlegelését Raffay Ernő

történész, a Károli

Gáspár Református Egyetem

tanára.

Ez esetben tudva, hogy a – sok esetben a

hadseregnél is jobban felszerelt –

Securitate mellette áll, ki akarta ugrasztani a

nyulat a bokorból. Az egész

országban „egy füst alatt”, egy

lendülettel akart leszámolni a forradalmi

erőkkel: Temesvárott kiadta már a

tűzparancsot, ez lehetett a célja

Bukarestben is.

Félrevezették?

A másik lehetőség, hogy

félrevezették, és egyszerűen

„belefuttatták” a saját

vesztébe. Tanácsadói,

tábornokai képtelenségnek

érezhették már a forradalom

leverését, ezért a

Conducator

„feláldozásával”

próbálták hatalmukat

átmenteni. A kommunizmus

történetében nem állna

példa nélkül a terhessé

vált vezető tudatos

félreinformálása, hogy az

önmaga okozza saját bukását.

Mindez azonban feltételezés, biztosat nem

tudhatunk – figyelmeztet ismét a

történész.

A ’89 decemberi események mögött

tagadhatatlanul hatalmas társadalmi

elégedetlenség állt, ami

önmagában elvezethetett a forradalomhoz.

Létezik azonban egy elmélet, ami

nagyhatalmi érdeket sejtet a felkelés

mögött, és adalék lehet a

kérdés eldöntéséhez:

kinek az érdekében állt

Ceausescu

megbuktatása?  Ion

Iliescu, a forradalmi

román Nemzeti Megmentési Front

Tanácsa egyik vezetője, későbbi

államelnök korábban Mihail Gorbacsov

szovjet pártfőtitkár

iskolatársa volt. Márpedig ezekben az

időkben Gorbacsovnak is inkább a

kelet-európai kommunista

diktatúrák felszámolása

állt érdekében.

Elképzelhető tehát, hogy szovjet

érdek is húzódik Ceausescu

megbuktatása mögött – nyitja ki

a kérdést Raffay Ernő.

Magyar segítség

És mindeközben Magyarország? A

történész szerint a

Németh Miklós vezette magyar

kormány sokkal többet tett a román

forradalomért, mint a

segélyküldés és a

szolidaritás

kinyilvánítása. A kabinet

határozottan kiállt, és minden

elérhető európai fórumon

felszólított Tőkés

László és az erdélyi

magyarok védelmében, emellett bizonyos

katonai hírszerzési

segítséget is nyújtott. Tudni

kell, hogy december 22. után a hadsereg a

forradalom oldalán harcolt a sokszor civil

ruhás, és gyakran jóval

komolyabban felszerelt Securitate-egységek

ellen.

A magyar honvédség

rádiófelderítő dandára

ekkor olyan technikával rendelkezett, ami

Észak-Afrikától

Közép-Svédországig

képes volt befogni az elektromos jeleket:

Magyarországról

érzékelték az egymással

kommunikáló „secu-csapatok”

rádiójeleit, és ezek

alapján lokalizálták is őket.

Létfontosságú volt a román

demokatikus erők számára, hogy

ezeket az információkat

Magyarországról folyamatosan

közölték a román hadsereggel

– fedi fel kutatásai kevéssé

ismert eredményeit Raffay Ernő.

Inkább puccs, mint forradalom

A romániai rendszerváltás

inkább volt puccs, mint forradalom –

nyilatkozta Pozsgay Imre. A bukaresti

tömegrendezvény

megszervezésével Ceausescut

„beleugratták” a vesztébe: a

Conducator annyira bízott személyes

„varázsában”, hogy azt hitte,

beszéde megnyugtatja a kedélyeket. Mint

tudjuk, épp ellenkezőleg

történt, ami a Ceausescu elleni erők

taktikáját igazolta.

A debreceni egyetem oktatója is úgy

véli, hogy a Magyarországon és

Lengyelországban 1989-ben

katonai beavatkozást követelő

román diktátor személye

kellemetlen volt Gorbacsov számára. A

szovjet vezető kalandornak tekintette a

„Kárpátok

Géniuszát”, aki veszélyt

jelent politikájára. Raffayhoz

hasonlóan Pozsgay is kiemeli Gorbacsov és

Ion Iliescu kapcsolatát még egyetemista

korukból. Azt viszont nem tudta

megerősíteni, hogy a magyar

honvédség bármilyen módon

– akár a securitate-csapatok

helyének bemérésével

– segítette volna a román

forradalmat.

Ha Ceausescunak sikerült volna elmenekülnie

Romániából, egyedül a

Távol-Keleten, Észak-Koreában

találhatott volna menedéket. Ha

Magyarországra téved, a hazai

hatóságok elfogják, és

hivatalos kérésre kiadják

Romániának. Ez esetben a Ceausescu-per

feltehetően hosszabban és

elegánsabban folyt volna le – vélte

Pozsgay Imre.