A verespataki arany harmadát követeli egy váradi

Doru Alexandru Cosma azt

állítja, hogy dédapja

igazgatója és részvényese

volt az osztrák-magyar monarchia idején

alapított helyi bányavállalatnak,

amelynek tulajdonában voltak az erdélyi

település "aranyhegyei" is. Még

gyerekkorában, 1983-ban jutott

tudomására, hogy potenciális

örökösnek számít. Akkor

került ugyanis az erdélyi városba

nevelőanyjához, édesapja

testvéréhez. Doru

közölte, hogy annak idején

nagyváradi lakásukban talált egy

magyar címerrel ellátott hivatalos

iratot, és ettől nagynénje nagyon

megijedt. A papír ugyanis

dédapjának a verespataki

bányában birtokolt

részvényeiről tanúskodott.

A részletek

Akkor még gyermekfejjel nem értette, hogy

mi okozta nagynénje ijedtségét, de

később megtudta, hogy a kommunizmus

idején dédapjának és

családjának sokat kellett szenvednie

vagyonuk miatt, amelyet a rendszer

kisajátított. A részvényesi

irat mindenesetre már eltűnt a

lakásból, vélhetően az

időközben elhunyt nagynénje

megsemmisítette azt.

Doru azonban nem hagyta annyiban a dolgo, hivatalokban

kezdett kutatni a tulajdont igazoló

papírok után. A dévai

levéltár öt évvel

ezelőtt egy magyar nyelvű hivatalos iratot

küldött neki, amelyből kiderült:

dédapja, Nicolae Cosma valóban

igazgatója és részvényese

volt az 1887-ben alapított verespataki

bányavállalatnak. A férfi szerint

a papír bizonyítja, hogy ennek

tulajdonában volt a Kirnyik- és a

Corna-hegy, amelyeket Európa legnagyobb

aranylelőhelyeként tartanak számon.

Eltökélte, hogy jogi úton szerzi

vissza egykori családi vagyonát, most

befolyásos ügyvédi irodát

keres. Az arany kitermelésére a

Rosia Montana Gold Corporation (RMGC)

kanadai-román vegyesvállalat

pályázik, amely tizenkét

éve próbálja megszerezni a

román államtól a földben

rejlő 330 tonna arany és 1600 tonna

ezüst kitermelési jogát, eddig

sikertelenül.