Miért bátorítják a fasizmus eszméit Romániában?

Az egymás értékei, nyelve, kultúrája és hagyományai iránti kölcsönös tisztelet akkor természetesnek tűnt számomra, olyan közös értéknek, amely – 18 év alatt – a romániai multikulturális társadalom  egészének sajátja lett.

Az ünnepet megelőző napokban meggyőződésem volt, hogy 2008-ban már annyira demokratikus, toleráns országban élünk, amelyben nem történhet bántódása annak, aki békésen önazonossága megőrzésére törekszik, és aki a közösséghez való tartozását fejezi ki anélkül, hogy ezzel embertársait zavarná.

Úgy tűnik, hogy annak az optimizmusnak és jóhiszeműségnek mára már nincs helye, értelme. Őszintén, nem okoz semmiféle elégtételt az, hogy erre a nyilatkozatomra most vissza kell térnem, hiszen állításom akkor éppen abból a meggyőződésből fakadt, hogy általa a színtiszta igazságot mondhattam el.

2008. március 15-én, az Európai Unió egyetemi városában egy 17 éves diákot brutálisan bántalmaztak az Új Jobboldal neonáci mozgalom hívei. Az eset nem éjszaka történt a város egyik félreeső zugában, ahol nem láthatják a járókelők vagy a rendfenntartók. Fényes nappal történ az incidens a kolozsvári 2-es számú rendőrparancsnokság székhelye előtt.

A 17 éves fiatalembert azért bántalmazták, ütlegelték, mert magyar, és azért, mert ezen a napon kokárdát viselt, összehajtogatott magyar zászló volt a hóna alatt. A fiatalember békés köztéri eseményre igyekezett éppen, amelyet a magyar közösség szervezett a városközpontban. Időközben azonban sajnos megtapasztalhatta: magyarnak születni nem éppen veszélytelen dolog, alkalmasint az életébe is kerülhet. Ez olyan borzalmas tapasztalat, amelyet – nemzetiségétől függetlenül – egyetlen fiatalnak sem szabadna átélnie a XXI. század Európájában.

Hogy kerülhetett sor erre a szélsőséges helyzetre, amely szinte megsemmisíti a magyar kisebbségnek és román többségnek a normális közhangulat kialakítására tett minden eddigi törekvését? Mi következhet ez után az incidens után, amelyet joggal tekinthet vészjelzésnek az egész román társadalom?

Vajon nem tanultunk semmit abból, ami 18 éve, 1990 márciusában történt Marosvásárhelyen? Még meddig tűrik meg vagy, – ami ennél is rosszabb – bátorítják a román állam felelős tisztségviselői a szélsőséges megnyilvánulásokat, amelyek akár emberéletet is követelhetnek?

Ha azt vesszük figyelembe, amit az európai város, Kolozsvár polgármestere állít, akkor a jelenlegi helyzet akár állandósulhat is. Tolerálják, bátorítják majd a tolerancia hiányát, Kolozsvár magyar polgárainak biztonsága veszélybe kerülhet az Emil Boc polgármester által – saját polgártársai rovására – kitalált demokrácia-játék révén.

Az RMDSZ sorozatos kérésére, miszerint be kell tiltani az – immár áldozatot is követelő – szélsőséges megnyilvánulásokat, Emil Boc felelőtlenül azt nyilatkozta, hogy a betiltásnak nem volt törvényes alapja, hogy „a kockázat tízszeres lett volna” akkor, ha nem engedélyezte volna a tűntetést, hogy a helyzetet „nem lehetett volna ellenőrzés alatt tartani”, ha az Új Jobboldal nem március 15-én szervezte volna meg utcai tűntetését. Polgármester úr még azt is megjegyezte, hogy ezeket a megnyilvánulásokat a törvény előírásai alapján, és nem valamely politikai párt kérésére engedélyezik.

Polgármester úr! Felhívnám a figyelmét arra, hogy az Új Jobboldal egy szélső jobboldali alakulat, amely nyilvánosan gerjeszti az etnikai, faji és homofób gyűlölködést. Nem hinném, hogy el lehet tekinteni ettől a részletkérdéstől. Ajánlom, hogy ezután jobban nézzen utána ezeknek a részleteknek, még mielőtt engedélyezné az ilyen jellegű megnyilvánulásokat, amelyeknek esélyük sincs arra, hogy ne torkoljanak agresszióba, attól a pillanattól fogva, hogy egy szélsőséges csoportosulás képviselői gyűlöletük „tárgyával” – egy más nemzetiségű csoporttal – egyazon helyen tartózkodnak.

Polgármester úr, ön semmit sem tett ezeknek az incidenseknek a megelőzésére! Sőt, azzal, hogy engedélyezte a tűntetést, elősegítette azt, hogy ezek az incidensek megtörténjenek! Ezzel ön értelemi társszerzőjévé is vált  március 15-i fizikai agressziónak.

Ha már ön annyit idézi az ország törvényeit magyarázatképpen meggondolatlan döntéseire, felfrissíteném emlékezetét, és felhívnám figyelmét az 51/1991-es nemzetbiztonsági törvényre, amelynek 3. cikkelye felsorolja, milyen jellegű cselekedetek tekinthetőek veszélyeseknek a nemzetbiztonságra nézve.

Ha ez a törvény nincs az ön ínyére, figyelmébe ajánlhatom a 31/2002-es sürgősségi kormányrendeletet is, amely pontosan leírja, melyek azok a csoportosulások, amelyek működését be kell tiltani.

Viszont ha ön arról szeretne meggyőződni, hogy az Új Jobboldal valóban ezen törvényes előírások hatályába ütközik-e, s ha nem hallotta a mozgalom híveit skandálni abban a városban, amelyet éppen ön vezet, akkor ajánlom figyelmébe a szervezet honlapját. Ott olvashat etnikai (magyarellenes), faji (romák), idegenek ellen irányuló, vallási (nem keresztény, nem ortodox) gyűlölködésre szító írásokat. A mozgalom nyíltan népszerűsíti a fasiszta, xenofób, és szélsőséges nacionalista eszméket és doktrínákat, amelyeket a Bűntető Törvénykönyv is szankcionál.

Ezen megalapozott  bizonyítékok felsorolása után kérdést is intéznék a parlamenti pulpitustól Emil Boc polgármesterhez. Polgármester úr, ön egyetért ennek a szélsőséges mozgalomnak az üzeneteivel, hallgatólagos beleegyezését adja e fasiszta csoportosulás törekvéseihez?

Igenlő válasz, vagy hallgatás esetén ön Gheorghe Funar volt polgármester szélsőséges nacionalista politikájának folytatója, az általa hátrahagyott „kincs” jogos örököse.

Ezzel az örökséggel ön nem büszkélkedhet.

De van még ideje és lehetősége arra, hogy elhatárolódjon ezektől az eszméktől, hogy elutasítsa ezeket az elveket. Ehhez azonban bátorságra, szolid demokratikus értékrendre van szüksége. No meg arra, hogy városa valamennyi polgárát képviselje, és ne csak az eljövendő kampányokban megszerezhető szélsőséges nacionalista szavazatokra gondoljon.

KELEMEN HUNOR képviselő, ügyvezető elnök politikai nyilatkozata

(Elhangzott a Képviselőház 2008. március 18-i plenáris ülésén)