Oda a veretlenségi sorozat

Szerdán este a VSK U férfikosárlabdázói az eddigi bajnoki idény talán legrosszabb játékával itthon két pont különbségű vereséget szenvedtek a Steauától.

A férfikosárlabda-bajnokság rájátszása legutóbbi fordulójában: Nagyváradi VSK U–Bukaresti Steaua 82–84 (20–21, 17–18, 17–19, 18–14; 10–12).

Antonio Alexe Sportaréna, mintegy 2.000 néző. Játékvezetők: Marius Ciulin, Ciprian Stoica, Şerban Raşogă. Megfigyelő: Doru Vinaşi.

Összeállítások, VSK U: Mandache (6 pon), Barnette (18), Markovics (5), Pasca (4), Lucsics (7), Zupan (13), Petrisos, Ţibîbrnă (4), Nuhanovics (8), Nicolescu, Franklin (17). Steaua: Troupe (3), Paul (5), Szijártó, Baracs (12), Malesevics (10), Amis (10), Nicoară (11), Williams (6).

A sorozatos sikereket követően a 2016-os esztendő első vereségét szenvedte el a váradi csapat, és ez annál is inkább fájó, hogy egy kicsit több szerencsével megnyerhették volna a csatát, amelyről előlegként annyit, hogy a vereség egyáltalán nem a váradi nézőkön, az Isten adta szurkolókon múlott, akik végig frenetikus hangulatban űzték, hajtották előre kedvenceiket. Ám tették ezt mindhiába, mert a szerencse most elpártolt a játékosoktól, akik szerdán a lepattanók megszerzésében alulmaradtak vendégeikkel szemben, ami sajnos, „végzetesnek” bizonyult számukra a végelszámolásban is…

Így látta az edző

– Szerintem látványos mérkőzést vívott a két legénység, s nálunknál valamivel többet nyújtott a Steaua – nyilatkozta a találkozót követő sajtótájékoztatón Cristian Achim edző. – Frissebbek voltak, pontosabban dobtak távolról és úgy vélem, megérdemelték a győzelmet, amihez mindenképpen gratulálnom kell. Teljesen normálisnak tartom, hogy adott esetben vesztesként hagyjuk el a játékteret, hiszen minden csapat mérkőzésenkénti formája lehet változó és ingadozó. Lehetséges, hogy jelenleg nem vagyunk a hullámhegy tetején, és ez lehet igen kedvező is számunkra az idény végi perspektívákat illetően. Máskülönben pedig én sokszor hangoztattam már, hogy hosszú sportkarrierem során nem találkoztam legyőzhetetlen csapattal, s éppen ezért nem csinálok nagy dolgot e vereségből, mert a fontos, döntő mérkőzések a rájátszásban kerülnek majd sorra.

Miért nem játszott az új szerzemény, Zeno Martin, lehet akkor más lett volna az eredmény – taglalta szerkesztőségünk munkatársa. – Választanom kellett – mondta az edző –, kit hagyok ki az idegenlégiósok közül. Könnyű volt a dolgom, mert Zeno enyhe lábsérülést szenvedett a Marosvásárhely elleni összecsapáson, de a hét végéig remélem, rendbe jön, mert nagyon komplikált csatában lesz részünk Kolozsváron, és mint minden alkalommal, mi most is győzni megyünk.

Szántó Sándor