Repíteni, amíg még lehet

Ifj. Nagy Antal nagyon jó

tanítványnak bizonyult, hiszen egy

évvel később a Prahova megyei

Teleagan tartott országos

gyerekbajnokságon első lett a rakéta

versenyszámban. Hamar

„átlovagolt” a

körrepülősök

táborába, s a következő

két esztendőben országos

csúccsal már ő nyerte a

sebességi kategóriát. Ez

után az ifjúsági versenyeken

Tóth Károllyal az oldalán

párosban a túramodellek

megmérettetésében lett

kétszer is ezüstérmes volt.

Jó erdményeinek és

tehetségének köszönhetően

igen hamar a felnőtt csapatban találta

magát, és 1973-ban ott szerzett

ezüstérmet, s ugyanakkor megkapta a

sportmesteri címet is, majd 1973-ban és

1975-ben országos bajnokságot nyert

rádióirányítású

repülőgépével. Az

évtized vége az

autómodellezők világában

találta, és abban a szakágban is

megszerezte a sportmesteri címet.

Kevés volt a

pénz…

Ezt követően ifj. Nagy Antal ismét

váltott: visszatért a

repülőgép túramodellek

világába, ahol édesapjával,

id. Nagy Antallal 1980- és 1984-ben

aranyérmet szerzett egymást

követő két országos

bajnokságon. Nemzetközi versenyeken is

bizonyította

rátermettségét, annak

ellenére, hogy magyar, orosz vagy más

nemzetek képviselői sokkal erősebb

anyagi háttérrel rendelkeztek. A

kilencvenes években több mit tíz

csapatbajnoki cím került a

tarsolyába és voltak egyéni

dobogós helyezései, miközben a klub

és tagjai egyre jobban kezdték

megérezni a pénzhiányt. De nem

csak ez volt a gond, hanem az

utánpótlás, a fiatalok

hiánya, akik ma már nem hajlandóak

többszáz órát dolgozni

egy-egy modell

megépítéséért, hogy

aztán élvezzék saját

munkájuk gyümölcsét.

Inkább megveszik a gyári modellt

dísznek, vagy egészen mással

foglaltoskodnak…