Varga Gábor újabb munkája

Az üres tér dicsérete címmel jelent meg Varga Gábor legújabb kötete, amelyet a váradi Szigligeti stúdióban mutattak be kedd este.

A könyvet a Kriterion adta ki, amelynek képviselője, H. Szabó Gyula a megnyitón szokatlan alapossággal ismertette kiadójuk újabb megjelentetett köteteit. Ezt követően tértek rá Varga Gábor újabb művének bemutatására, mégpedig Kiss Törék Ildikó és Meleg Vilmos olvasott fel a szerzőtől. Többek között ezt a sokatmondó részt: „derékig állva már a lombhullásban, még mindig rögeszmésen hiszek, mind a kimondott, mind a leírt szó hatalmában”… Szűcs László beszélgetett a szerzővel, és mint felidézték, utóbbi 1970-től ír drámákat, a legutóbbi két éve jelent meg – mégsem tartja magát drámaírónak. Ugyanakkor számos novella is kikerült a keze alól. Most a Kriterion kiadó gondozásában jelent meg válogatás a nagyváradi szerző drámáiból, melyek közül a Kályhabúcsúztatót Nagyváradon, a Színházak idei világnapján mutatták be felolvasószínházi formában, míg Tábornokok című drámáját a kilencvenes évek végén több mint százszor játszotta a váradi színtársulat. Ezekről a műveiről, illetve más írásairól is szót ejtettek. Maga Varga Gábor így fogalmaz: „Mitől színház a színház? Minden bizonnyal mióta színház a színház (s ennek pedig van vagy háromezer esztendeje), nálam sokkal pallérozottabb elmék is feltették már maguknak ezt a kérdést, és megpróbálták összetevőire bontani azt a rendkívül bonyolult erőátvitelt, amelynek eredőjeként a mindenkori nagyérdemű publikum megismerheti a szellemi megtisztulás – ama bizonyos katarzis – semmi mással össze nem hasonlítható erejét. Minden bizonnyal könyvtárakra rugó irodalma van már az ezen kérdéskört körbejáró szaktanulmányoknak, tömeglélektani okfejtéseknek, teatrológiai eszmefuttatásoknak – a csodát azonban, meggyőződésem, nem fogja tudni megfejteni végérvényesen soha senki. Ez a csoda ugyanis estéről estére minden alkalommal másképp valósul meg. Ha úgy tetszik, az elixír összetétele minden nap más és más receptet követel…”