Kiváló harmonikaművész, nagyszerű szólista

A maga módján rendkívülinek is mondhatnánk a csütörtök esti szimfonikus hangversenyt, hiszen harmonikaművészt ritkán láthat-hallhat a közönség, mi pedig a múlt csütörtökön egy vérbeli harmonikaművészt ismerhettünk meg.

A meghívott vendégek, a karmester Valentin Doni és a harmonikaművész Eugen Negruţă a Moldovai Köztársaságból, a szólista Diana Axentii szoprán Franciaországból érkeztek, de az énekesnő is Moldáviában született.

Elsőként a nagy francia harmonikaművész Richard Galliano Opale concerto harmonikára című műve csendült fel, Eugen Negruţă előadásában. Az előadóművész nagy szenvedéllyel adott ízelítőt – az egyébként sokunk által kedvelt – harmonikamuzsikából, csodálatos módon, nagyszerű érzékkel szólaltatta meg hangszerét. „A tehetség és elkötelezettség és a művek rendkívüli tolmácsolása, a virtuozitás és a mesterségbeli tudás Eugen Negruţă művészi pályájának meghatározó kulcsszavai” – áll a filharmónia által kiadott programfüzetben. Játékát valóban ezek jellemezték, s végig együtt élt a szimfonikus zenekarral és a karmesterrel. A továbbiakban egy rövid, de rendkívül szép harmonikamuzsikával folytatta: az argentin Astor Pantaleón Piazzolla (1921–1992) egyik híres művét, az Oblivion címűt tolmácsolta. Lélegzetelállító játékával elnyerte a közönség elismerését, hosszan megtapsolták a moldovai előadóművészt, s ő egy ráadással kedveskedett a hallgatóságnak.

Az operairodalom gyöngyszemei

Szünet után az operamuzsika volt főszerepben, a Franciaországból érkezett Diana Axentiiben egy nagy tudású szopránt ismerhettünk meg. Az külön érdeme, hogy nem a legismertebb operaáriákat szólaltatta meg, hanem a kevésbé közismerteket, szép kiforrott hangján, rendkívüli érzéssel. A sikerhez természetesen nagyban hozzájárultak a váradi filharmonikusok, hiszen Valentin Doni karmester dirigálásával nemcsak az áriákat kísérte, hanem zenekari számokat is játszott a szimfonikus zenekar. Elsőként Giuseppe Verdi olasz zeneszerző 1847-ben bemutatott Macbeth című operájának nyitányát tolmácsolta a zenekar, majd Diana Axentii szoprán ugyancsak ebből az operából Lady Macbeth áriáját adta elő. A továbbiakban Vincenzo Bellini olasz zeneszerző Norma című operájából a híres Casta divát, a címszereplő áriáját énekelte. Ezt követően a cseh Antonin Dvorak Ruszalka című operájából a Dal a Holdhoz áriát adta elő Diana Axentii. A továbbiakban Claude Debussy francia zeneszerző Három noktürnjéből következett a Fêtes című, majd ugyancsak Debussy Három románca: Romance, Beau soir, Nuit d’ étoiles. Ezután Jules Massenet francia zeneszerző Elégiáját énekelte Diana Axentii, majd a szimfonikus zenekar Claude Debussy francia zeneszerző Kis szvitjéből a Csónakon című részt adta elő. Alfredo Catalani olasz zeneszerző La Wally című operájából az Ebben? Ne andro lontana kezdetű ária következett, s az est zárásaként a francia Léo Delibes spanyol dala, a Les filles de Cadix hangzott el a kitűnő szoprán előadásában – talán sokunk számára ez volt az est legismertebb énekszáma. A hosszan tartó tapsot azzal köszönte meg az előadóművész, hogy ráadásként elénekelt még egy operaáriát.

Dérer Ferenc