Kitűnő szólista, jó dirigens

Edward Elgarra emlékezett az Állami Filharmónia a múlt heti hangversenyével: a brit zeneszerzőnek három kompozíciója hangzott el az elmúlt heti hangversenyen az Enescu–Bartók teremben.

Csütörtök este Edward Elgar (1857–1934) három alkotását hallgathattuk meg a brit komponista emlékére szervezett fesztiválon. Felcsendült az e-moll vonósszerenád, op. 20, a Bevezetés és allegro vonószenekarra, op. 47, valamint a h-moll hegedűverseny, op. 61. Az est karmestere, Alexander Walker és a hegedűművész Alda Dizdari is Angliából érkezettek.

Edward Elgar műveit ritkábban tűzik műsorra filharmonikusaink, pedig így két nappal az átélt zenei élmény után, a hangverseny közönségével együtt jelenthetem ki: igazi élmény volt a brit zeneszerző műveit hallgatni. Ennek az élménynek a megteremtése természetesen nagyban köszönhető a filharmónia szimfonikus zenekarának – csütörtök este főleg a vonósok voltak reflektorfényben –, no és annak a kitűnő hegedűművésznek, aki játékával lenyűgözte a hallgatóságot.

Néhány mondat erejéig szeretném bemutatni a brit zeneszerzőt, akinek egyik művét, az Enigma-variációkat, op. 36 mintegy másfél-két évvel ezelőtt már meghallgathattuk Nagyváradon. A komponista édesapja templomi orgonista és zenemű-kereskedő volt, s az orgonánál gyakran helyettesítette őt fia. Elgar, akinek első zeneművét, egy zenekari Intermezzót, 1883-ban mutatták be Birminghamben, miután Londonba költözött, csak a zeneszerzésnek szentelte életét. A csütörtök este elhangzott Vonósszerenádot 1892-ben komponálta, nyilvános bemutatására 1896-ban került sor Antwerpenben. A három rövid tételből álló művet a váradi filharmónia vonósai nagy tudással tolmácsolták.

A továbbiakban a zeneszerző Bevezetés és allegro vonószenekarra, op. 47 című műve hangzott el, a filharmónia vonósai, valamint a filharmónia zeneművészeiből álló Intermezzo vonósnégyes: Florin Avram – I. hegedű; Kurucz Tibor – II. hegedű (szólamvezető); Valer Mînecan – brácsa (szólamvezető) és Trendler Mária – gordonka előadásában. Zeneértők előzetesen felhívták a figyelmemet arra, hogy ennek a darabnak a tolmácsolása és az Intermezzo vonósnégyes közreműködése kiemelkedő zenei élményt szerez majd mindenki számára, és ez így is lett. A sikerhez nagyban hozzájárult Alexander Walker karmester, hiszen a több szólórészből is álló zeneművet valóban dirigálni kellett.

Egy kiváló szólista

Szünet után újra Elgar-zenemű csendült fel, a h-moll hegedűverseny, op. 61, a nagy tudású, albán származású hegedűművész, Alda Dizdari tolmácsolásában, aki zenei tanulmányainak egy részét Romániában folytatta. A művet 1910-ben mutatták be, a zeneszerző vezényletével, és nagy sikert aratott. Hogy nálunk Váradon játszották-e valaha, arra az általam megkérdezettek közül senki sem emlékezett, de mégsem lehetett ősbemutatónak jelezni, mivel nincs kizárva, hogy a ’60-as években már elhangzott Nagyváradon – válaszolta érdeklődésemre egy helybeli zeneművész. A h-moll hegedűverseny rendkívül szenvedélyes, szép zene, s Alda Dizdarinak nagy átéléssel sikerült tolmácsolnia. Hangszerhangjának mind színeiben, mind dinamikájában telt zengése és finom árnyalatokra való ráfigyelése révén teremtett igazi élményt a hallgatóságnak. Az egyáltalán nem könnyű és időtartamban sem rövid versenyművet nagyszerűen, kitűnő technikával tette élővé a kiváló hegedűművész, s ezzel kiváltotta a hallgatóság elismerését. Előadását nagy siker koronázta.

Dérer Ferenc