A virtuóz hegedűművész újra Váradon

Ha a filharmónia heti hangversenyének műsorából a hallgatóság azt sejti, hogy nagyszerű koncert várható, ráadásul kitűnő előadóművész is fellép, akkor az Enescu–Bartók terem megtelik közönséggel. A szólistát, Artur Kaganovskiyt harmadszor köszönthettünk városunkban.

Egy évad műsorának összeállításakor megesik az a furcsa eset, hogy két egymást követő hangversenyen ugyanazon nemzeti iskolához tartozó szerzők szerepelnek. Így történt, hogy november első két hangversenyén átfogó képet kaptunk a 19–20. századi orosz zene olyan kiválóságainak műveiből, mint Csajkovszkij, Rahmanyinov, Glazunov, Sosztakovics. Emellett külön szerencse, hogy a meghívott előadók mindegyike nemzetközi hírnévnek örvend. A csütörtök esti szólistát, Artur Kaganovskiy hegedűművészt immár harmadszor köszönthettünk városunkban. Előző két hangversenye után írt sorainkhoz csak annyit tehetünk hozzá: csodálatos, igazi hegedűvirtuóz, fellépése és a műsorra tűzött közönségcsalogató művek eleve telt házat vonzanak. A meghívott karmester, César Álvarez Spanyolországból érkezett, s vérbeli maestróként vezényelt.

Elsőként Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840–1893) Rómeó és Júlia nyitányfantáziája csendült fel, a szimfonikus zenekar tolmácsolásában. A témát zenében feldolgozó több mint ötven mű közül a legmaradandóbbnak bizonyult, de a szerző opusai között is talán a legtökéletesebb: nem érzelgős, koncentrált, a tragikus sorsú szerelmespár megható története. A zeneszerző 1870-fejezte be a nyitány első változatát, a bemutató azonban nem hozta a várt sikert, ezért a művet 1872-ben átdolgozta, később ismét változtatott rajta, s az így nyerte el végső formáját; 1886-ban mutatták be újra, és ez a változat vált világszerte ismertté.

A továbbiakban Alekszandr Glazunov (1865–1936) ugyancsak orosz zeneszerző a-moll hegedűversenye, op. 82 csendült fel, a rendkívül nagy tudású, igazi virtuóz hegedűművész, Artur Kaganovskiy előadásában. Mint már jeleztük, nem ismeretlen számunkra a kiváló zeneművész, hiszen az utóbbi időben szinte évente koncertezik Váradon, a hallgatóság nagy örömére. Most is csodálatosan „szólt a hegedűje”. A hosszan tartó ütemes taps arra késztette a szólistát, hogy ráadással is kedveskedjen az őt éltető hallgatóságnak: Eugene Ysaye vallon nemzetiségű belga zeneszerző szólószonátáját adta elő – káprázatosan.

Balettzene

Szünet után balettzenét hallhattunk, részletek hangzottak el Pjotr Iljics Csajkovszkij A hattyúk tava című táncjátékából. Ezek a zárt számok lehetőséget adtak nagyon sok hangszeres művésznek a szólózásra, de a koncertmester, Nagy Kálmán játéka felért egy versenymű-tétellel. Ezt a részt nehézségei miatt sok esetben átugorják, ő azonban vállalta az előadását, és jól tette, nagy sikert aratott; olyannyira nagyot, hogy bár általában csak a zeneművek végén tapsol a közönség, most a karmester beintett, hogy ez megér egy nagy tapsot. Úgy gondolom, hogy A hattyúk tavát azok is ismerik, akik nem komolyzene-rajongók, ezért a mű ismertetése helyett gratulálok a filharmónia művészeti felelőseinek döntéséhez, hogy ezt a csodálatos muzsikát újra meg tudtuk hallgatni.

Spanyol karmestervendégünk felkészült, figyelmes muzsikus, irányítási szándékai megvalósultak. Élményekkel gazdagodva távoztunk az Enescu–Bartók teremből, jó érzés volt ezt a csodálatos, élményt nyújtó hangversenyt átélni.

Egy aprócska megjegyzésem mégis lenne: csak nagyon nehezen tudott kijutni a mintegy 500 főnyi közönség az udvarra, ugyanis a külső kijárati ajtóknak csak egy-egy szárnya volt nyitva. Az ajtók másik szárnyát nagyon nehéz kinyitni, s azt hiszem, ezt a zenei intézményben szolgálatot teljesítőknek kellett volna megtenniük. Sokan háborogtak emiatt – nagy kár!

Dérer Ferenc