Hobo: Fontos, hogy a határon túli közönséget is kiszolgáljam

Földes László Hobo Kossuth-díjas énekes-zeneszerzővel beszélgettünk a Hé, Magyar Joe! című előadás kapcsán, melyet október 12-én, szombaton 19 órától a Nagyváradi Állami Filharmóniában tekinthetnek meg az érdeklődők.Nagyváradon mutatja be Hé, Magyar Joe! című előadását a budapesti Nemzeti Színház szombaton este. A Földes László Hobo Kossuth-díjas énekes-zeneszerző főszereplésével és koncepciója alapján készült, Vidnyánszky Attila által rendezett produkciót a Nagyváradi Állami Filharmónia Enescu–Bartók termében láthatják az érdeklődők. Az elbeszélő blues műfajába sorolható előadást Jimi Hendrix Hey Joe című száma ihlette, melyet Hobo évtizedekkel ezelőtt fordított le, és sokáig énekelte együtt Deák Bill Gyulával is. Új alkotásáról, Joe élettörténetéről – melynek alapja a tavaly megjelent, 27 dalból álló dupla lemez – Hobó adott interjút szerkesztőségünknek.

– Hogyan jött rá, ennyi év után, hogy ilyen sok mindent rejt még magában ez a dal? Miért pont most dolgozta fel?

– Meglepetésszerűen történt minden, nem egy előre kigondolt, megtervezett dolog volt. Inkább egy hirtelen jött gondolat volt az, hogy ha nekem lehet amerikai nevem, mármint a Hobo, akkor Joe is lehet magyar. Megírtam egy Magyar József nevű ember történetét, kiindulva abból a Jimi Hendrix által híressé tett balladából, ami egy féltékenységi gyilkosság története: Joe megöli a feleségét, aki megcsalta őt. Ebből találtam ki, hogy megírom az egész történetet. Megírom a gyerekkorát, a serdülőkorát, házasságát, a megcsalatását, a gyilkosságot, a börtönt, a vezeklést, és a szabadulást.

– Mi a titka ennek a Hendrix-dalnak? Az idő múlásával sem veszített az értékéből, sőt...

– Ez eredetileg egy country ballada, nem Hendrix írta, ő is feldolgozta, és ő tette híressé több mint ötven évvel ezelőtt, de ő egy olyan feldolgozást hajtott végre, amelyik sokkal jobb, mint az eredeti, ami egyrészt az ő egyéniségéből, másrészt a gitározásából fakad. Ez egy elbeszélő ballada, aminek nagyon jó a szövege, és ő azt a country-s előadásmódot, amelyhez az eredeti szerző nyúlt, azt elhagyta, majd végül a maga módján írta meg, amiből világsiker lett, és másokat is inspirált. Nekem van jó pár felvételem a Hey Joe-ból, de azok meg sem közelítik a Hendrixét. Én magam sem játszom a Hendrix-féle változatot a darabban.

– Az ön korábbi Hey Joe-feldolgozása hamar duetté vált, és a darabban is két főszereplő van.

– Igen. A Jimi Hendrix változatból Deák Bill Gyulának és magamnak írtam egy kétszereplős minidarabot, egy 6-7 percest, ami már eleve nagy túllépése volt az eredeti balladának. Most pedig az új darabban megjelenik maga Joe, én pedig egy narrátorféle vagyok, valakije, barátja Joenak, akivel együtt idézzük fel ezt a dolgot, és megyünk végig a történeten. Egy élő zenekar van, és van két szereplő, Rácz József, a Nemzeti Színház tagja és én.

– Van a darabnak egy meghatározott, konkrétabb célközönsége?

– Nincs. Az eredetmonda a hatvanas években született, amióta különböző generációk csatlakoztak ehhez, vagyis a hobo-közösséghez. Ebben a közösségben tehát vannak ötven, hatvan, de harminc vagy húsz évesek is, tehát nincsen célközönsége. Ez a darab a bűntudatról, istenkeresésről, vezeklésről szól, nincsen kifejezetten társadalmi réteg vagy generáció célba véve.

– Mennyire vitt bele személyes tapasztalatokat, érzelmeket?

– Nagyon sok életrajzi elem van benne, a saját életemből, a gyerekkoromból, de persze ez nem derül ki egyértelműen. Egy csomó mindent, amit eddig nem írtam meg, azt most be tudtam vinni a darabba, és ez ugye egy dupla lemez, egy 100 percnél is hosszabb album. Nagyon sok minden van benne, főleg az elején, ami az én személyes életemből indul ki, és a vége felé is.

– Mi a legnagyobb hajtóerő, ami ma is mozgatja önt?

– Az, hogy szeretem, amit csinálok. Nem untam meg, szolgálom a mestereimet, amit kaptam tőlük, azt megpróbálom továbbadni, és a közönség mérhetetlen elnézéséből és szeretetéből adódóan még a saját dolgaimat is hozzátehetem, például ezt a Hé, Magyar Joe!-t, ez is ugye a saját darabom, saját lemezem, és játszom is benne. Nem untam meg, és nem veszítettem el ötven év alatt a közönéget sem, tehát szabad vagyok, ami azt jelenti, hogy ma is több ötleten dolgozom, mint amennyi időm van, amennyit meg tudok valósítani. A következő két évem is teljesen tele van írnivalókkal, felvételekkel, és darabbal.

Pikó Stefánia

Az interjú folytatását, melyben Hobo a határon túli magyarokhoz fűződő viszonyáról beszél, elolvashatják a Bihari Napló hétfői számában, az előadásról írt beszámolónkkal együtt.

A Hé, Magyar Joe! című előadást október 12-én, szombaton 19 órától a Nagyváradi Állami Filharmóniában tekinthetik meg az érdeklődők, jegyeket pedig a Szigligeti Színház jegypénztáránál igényelhetnek.