Veletek maradok mindörökre

A Színházi világnap alkalmából a néhai kitűnő váradi színészre, Varga Vilmosra emlékeztek a nagyváradi Szigligeti Színházban, illetve felolvasószínházi előadás is volt.

Március 27-én, a Színház Világnapján Nagyváradon is megemlékeztek erre a jeles napra. A Szigligeti Színházban délután fél öt órakor nyitották meg a város egykori nagyszerű színészének, Varga Vilmosnak az emlékét megidéző kiállítást. A tárlatot Bíró Árpád Levente, a színház kommunikációs felelőse nyitotta meg, többek között elmondva: „Ma, a Színházi Világnapon, amely egyúttal a Kiss Stúdió Színház 23. születésnapja is, a Szigligeti Színház nemes gesztusának lehetünk tanúi. E kiállítás során a tárlókban elevenedik fel, ha csak néhány tárgy segítségével is, egy nagyívű színészi, rendezői, előadóművészi pálya egy-egy állomása.” A tárlókban látható többek között Az ember tragédiájának 1974-es nagy sikerét jelző fotó, Paulovics László ceruzarajza a színművészről, a maga Varga Vilmos által megálmodott Madách-előadás plakátja, valamint Varga Vilmos különböző díjai, személyes tárgyai. Mint Bíró Árpád Levente elmondta, a kiálítás az évad végéig látható minden előadás előtt.

Visszaemlékezés

Ezt követően az érdeklődők a páholyelőcsarnokba vonultak, ahol pályatársak, illetve Veres Kovács Attila református lelkész emlékeztek a színművészre, akinek alakját, művészetét videofelvételekről is megidézték. Az emlékezést Kiss Törék Ildikó kezdte, aki nem csak a színpadon, de az életben is társa volt Varga Vilmosnak, kiemelve, hogy ez az emlékezés azt sugallja, hogy akik itt játszottak ebben a színházban, tulajdonképpen soha nem távoztak közülünk. Dobos Imre felidézte Varga Vilmosnak kedvelt, kedves szavajárását: egy alkalommal Varga Vilmos felhívta őt ezzel a kérdéssel: „akarasz egy kellemes társaságban néhány órát eltölteni?” „Igen”, válaszolta Dobos Imre. „Holnap van a születésnapom” - mondta erre Varga Vimos. Továbbá előszeretettel tette fel a következő kérdést Varga Vilmos akkor, amikor elítélendő, rosszul működő jelenségeket tapasztalt: „Mi ez, kérem, szovjet módszer?” Veres Kovács Attila elmondta, hogy Varga Vilmos sáfár volt, aki nem elköltötte, hanem mindig befektetette az értékeket, amelyekből nyert a nagyérdeműnek hívott közönség. A visszaemlékezésen Meleg Vilmos és F. Márton Erzsébet szavalt.

Felolvasószínház

Este hét órától Varga Gábor Kályhabúcsúztató című darabját adták elő Gáspárik Attila rendezésében felolvasószínházi formában a Szigligeti Színház színpadán. A játszó színészek Fábián Enikő, Fodor Réka, Dobos Imre, Kardos M. Róbert, Kiss Csaba és Szabó Eduárd voltak. Ezt megelőzően Novák Eszter, a Szigligeti Színtársulat művészeti vezetője felolvasta a színházi világnapi üzenetet. Varga Gábor darabja a jelenből visszanézve idézte meg a kommunista múltat, annak is talán legkényesebb pontjára, a titkosszolgálatokkal való együttműködés problémáira világítva rá. A darab abból az alapkonfliktusból indul ki, hogy az eladósodott értelmiségi család eladja-e egy külföldinek a lakásban lévő értékes, de már rég nem használt kályhát. A vásárlóról azonban kiderül, hogy a családfő fiatalkori barátja, aki jelentéseket írt róla a Szekuritáténak. Az elgondolkodtató előadás után a szerzővel és a rendezővel Szűcs László, a Várad folyóirat beszélgetett jobbára ugyancsak a hírhedt kommunista titkosszolgálatról, továbbá az átvilágítási folyamatról, és az elszámoltatásról. Ez utóbbi kapcsán Varga Gábor, akit szintén megfigyelt a szekuritáte, azt mondta: „nekem semmi elszámoltatási kényszerem nincs. Az elszámoltatás az Isten dolga”. Az érdekes beszélgetés során a közönség soraiból is többen hozzászóltak a témához.

Pap István