Engem nem érdekel a posztmodern

A Marosvásárhelyen élő Vida Gábor író volt a múlt pénteki nagyváradi Törzsasztal író-olvasó sorozat meghívottja.

A nagyváradi Silent kávézóban lebonyolított író-olvasó találkozón egy perces néma csenddel emlékeztek a nemrégiben elhunyt Borbély Szilárd költőre, íróra, aki korábban a Törzsasztal vendége is volt. Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője felhívta a figyelmet arra, hogy Békés Pál után immár Borbély Szilárd a második olyan egykori Törzsasztal-vendég, aki időközben elhunyt. A főszerkesztő röviden bemutatta a Várad folyóirat legújabb számát, mely emléket állít a nemrégiben elhunyt Kinde Annamária költőnek, és Kristófi János festőművésznek. Ezt követően Kőrössi P. József vette át a beszélgetés irányítójának a szerepét, és kérdezte Vida Gábort főként az Ahol az ő lelke című legújabb regényéről.

Valóság és fikció

A szerző, aki jelenleg a marosvásárhelyi Látó folyóirat prózarovatát vezeti, tiltakozott azellen a meghatározás ellen, hogy Ahol az ő lelke című könyve egy Erdély regény lenne, noha egy ideig az volt a munkacíme, hogy Kis Erdély regény. A mű az első világháború korszakában játszódik, és történelmi tények képezik a konfliktus alapját. Hiszen valóságos elem az, hogy a

románok megszállták Erdélyt, mint ahogy az is, hogy a románok elleni harcot folytató Székely Hadosztálynak a magyar kormány 30 millió koronát. Ez volt az ún. Székely Alap, ami körül nagy felfordulás alakult ki, hisz a pénz zöme eltűnt. „Ebből a pénzből egymillió koronát félretettem a hősöm számára”, mondta Vida Gábor, jelezve azt, hogy hol vált el a regényben a fikció a történelmi valóságtól.

Hitelesség

Körössi P. József szerint a nyugtalanság, a bizonytalanság vonul végig a könyvön, ugyanakkor korrajzában, hangulatábrázolásában rendkívül hiteles mű Vida Gábor regénye. A szerző elárulta, hogy korabeli térképeket tanulmányozott annak érdekében, hogy minél hitelesebbek legyenek a városleírások, majd hozzátette, hogy a hitelesség megteremtéséhez kutatásokat kell végezni, mint fogalmazott, „ha valaki rekonstruálni akar valamit, csak bányászni kell”.

A regény valójában egy apa-fiú történet, a könyv egyik alapvető konfliktusa pedig az, hogy a vesztes világháború után apa és fia különbözőképpen fogták fel az Erdély kérdést. Az író rávilágított arra, hogy a magyar társadalomban súlyos konfliktusok voltak, viszont a vesztes háború után magyar-magyar konfliktust felülírt a román-magyar konfliktus.

A történet érdekli

A jobbára a regényről folytatott beszélgetés végén irodalomelméleti kérdések is szóba kerültek. Ennek kapcsán Vida Gábor leszögezte: „Engem nem érdekel a posztmodern. A kilencvenes években elméleti burjánzás keletkezet arról, hogy milyen kell legyen az irodalmi szöveg. Sokan megpróbáltak alámenni az ilyen elvárásoknak, és olyan szövegeket kezdtek gyártani, amelyeket csak az adott elmélet ismeretében lehetett megérteni. Ezért született annyi értelmetlen szöveg” , fogalmazott, hozzátéve, hogy megítélése szerint a posztmodern irodalomnak legalább a kilencven százaléka ilyen, előre gyártott elméleteknek megfelelni akaró szöveg. Vida Gábor hitet tett a történetmesélés mellett mondván, „én történetet akarok mesélni.”

Pap István