Demény Balázs zongoraestje

Műsora két részből állt. Először J. S. Bach c-moll partitáját (BWV 826), valamint J. Haydn D-dúr szonátáját (Hob. XVI:37) játszotta. Bach partitái 1731-ben jelentek meg, a zenszerző lipcsei működése során alkotott és kiadott műveivel. Ezeket a partitákat társasági zenének szánta a szerző. Egyfajta gáláns darabokból állnak. A hat részből álló kompozíciót igen szépen mintázta meg a fiatal szólista, feltárva a mű sima menetű, pontozott ritmikájú zenéjét, valamint két szólamú fúgáját. Ezt követően a barokk kompozíció után a klasszikus Haydn-szonátát, a D-dúrt tűzte műsorára. A csillogó és virtuóz szonátatétel egyenletes, nyolcad lüktetésű, változatos tematikáját, barokkos pátoszát, és a kedvesen évődő rondót egyaránt felszínre tudta hozni.

Műsora második részében mutatkozott meg igazán a fiatal szólista tehetsége, ugyanis Liszt Ferenc születésének 200. évfordulójának tiszteletére a szerző jeles zongoradarabjait adta elő. Így először meghallgattuk a VIII. Rapszódiát, amelyet szülőhazájában tett látogatása ihletett. Itt sok magyar népdalt ismert meg. A műben tulajdonképpen Rózsavölgyi Márk Víg szeszély című kompozíciójának második részét, valamint a Káka tövén költ a ruca című műdalt használta fel a szerző. Végül a Tolnai lakodalmas friss dallamával zárult a szerzemény. Ezt követően szólaltatta meg Liszt Erdőzsongás című, igen népszerű kompozícióját, amelyben zseniálisan egyesül a virtuóz, briliáns zongoratechnika a programzenével. A zene leíró és festői lehetőségeit arra használta fel, hogy költői hangulatot teremtsen. Ezt követeőn csendült fel az Eroica című zongoradarab, amely Beethoven ismert szimfóniájára utal. A Forrásnál című kompozíció követte a sorozatot, amelyet svájci utazása alkalmával komponált Liszt. Végezetül a Csárdás macabre hangzott el. Liszt öregkori éveiben lányeges és előremutató fejlődésen megy keresztül. Puritán aszkézis, a külsőségekről való lemondás jellemzi ekkori művészetét. Ezekben az években meglepően modern fordulatot mutatnak szerzeményei, mintegy megelőzve Bartók stílusát. Az 1881-ben keletkezett mű háromféle zenei anyagból épül fel: az első apró motívumokon keresztül fergeteges erejűvé nő, a második a Dacos csárdás főgondolatával rokon, a harmadik a népszerű 48-as honvéddalt (Ég a kunyhó, ropog a nád) dolgozza fel. Az egész művet áthatja a híres Dies irae gregorián dallama.

Demény Balázs előadóművészetének minden értéke megmutatkozott az est második felében előadott Liszt-kompozíciókban. Színes hangszerhangja, igényes dallammintázó képessége sokféleképpen differenciált dinamikai készsége, s nem utolsósorban virtuóz játéktechnikája volt lemérhető kivételesen szép előadásában. A közönség lelkes tapsára Debussy Fények a vízen című impresszionista darabját nyújtotta ráadásként.

Tuduka Oszkár