A szabadság jelen idejű

A hagyományoknak megfelelően a nagyvárad-rogériuszi református templomban az idén is megemlékeztek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulójáról. 

A Szózat elhangzását követően (közreműködött a Kozma Gyula vezényelte Rogériuszi Énekkar) Kerekes József lelkipásztor az 1848. március 15-i és azt követő eseményekkel való párhuzamkeresés helyett a szabadság apostoli, sőt isteni értelmezéséről szólt Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt I. levele 10. részének 23. verse alapján. Megitélésében a "szabadság nem volt és nem is lesz, hanem van", a márciusi ifjak tizenkét pontjában is ezt a felismerést kiáltották világgá. Szerinte 1849-ben nem a szabadság bukott el, a felelős miniszterelnök lelövetése és az aradi tizenhárom vértanú kivégzése révén csak elhitetni szerették volna ezt. 1848 márciusában ugyanakkor nem a szabadság győzedelmeskedett, csupán az európai népek sorában a magyarok is ráébredtek arra, hogy a szabadság jelen idejű. Isten nem vonta vissza a szabadságnak ezt a jelen-idejűségét, a márciusi forradalom máig épít, napjainkban is hasznos. "Pontosan megmutatja, hogy kár okozó, haszontalan, lelkileg romboló, sehonnai bitang emberek vagyunk-e, vagy pedig a szabadság jelen-idejűségét felismerő, abban a közösség hasznára és épülésére cselekvő szabadok", hangsúlyozta a tiszteletes.

Identitásunk alapköve

A rogériuszi ifjak prózai és verses műsorát követően az ünneplők a templom tornya alatti Honvéd Emlékhelyhez vonultak, ahol Pető Csilla parlamenti képviselő, az egyházközség gondnoka a nemzeti színű zászlóval és a kokárdával kapcsolatos gondolatait osztotta meg a jelenlevőkkel, melyek közösségünk együvé tartozásának szimbólumai. Hangsúlyozta: a piros-fehér zöld színhármas először az 1848-as forradalomban vált az ország hivatalos jelképévé, a szabadságharc egyik jelentős eredményeképpen, a kokárda pedig, zászlónk kis darabjaként, ehhez hasonlóan szintén az erőt, a tisztaságot és a reménységet fejezi ki. Arra hívta fel a figyelmet: az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történelmének egyik meghatározó eseménye, identitásunk egyik alapköve. Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás elindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé vált. Szerves része volt az 1848-as európai forradalmi hullámnak, azok közül viszont lényegében egyedül jutott el sikeres katonai ellenállásig. Eredményességét mi sem mutatja jobban, hogy csak a cári Oroszország beavatkozásával lehetett legyőzni. "Gyakorlatilag az 1848-49-es harc a magyar nemzet történetének leghíresebb háborús konfliktusa is", fogalmazott a képviselőasszony.

Koszorúzás

Az ünnepség koszorúzással és a Himnusz eléneklésével zárult. Az emlékezés virágait helyezte el Biró Rozália alpolgármester, Pető Csilla, a Bihar Megyei Tanács nevében Szabó Ödön tanácsos, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségének képviseletében Sándor Mátyás alezredes, légügyi katonai attasé, valamint a várad-rogériuszi RMDSZ-körzet, a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem, a Rákóczi Szövetség, a Partiumi Keresztény Egyetem Bölcsészettudományi Karának és Diákszervezetének reprezentánsai, illetve magánszemélyek.

Ciucur Losonczi Antonius