A rend alapítójára emlékeztek

Szent Norbert évében nem a fényes ünnepségeken, sokkal inkább a magunkbaszálláson, lelki gyakorlatokon volt a hangsúly, mondta Fejes Anzelm Rudolf. A rend ülésein pedig arról esett szó, hogy a szent norberti karizmát hogyan lehet megélni mindennapjainkban, illetve hogyan tökéletesíthetjük azt. Szent Norbertet az Eukarisztia védőszentjeként van nyilvántartva, irodalmi kancellárként sokat tett az igazságosság és a béke előmozdításáért, hangzott el. Az apát arra kérte a híveket: lelkük megvizsgálásakor gondolkodjanak el azon, hogy mit jelent számukra az oltári szentség, hogyan élik meg, hogyan mozdítják elő a békét és az igazságot…

A bűnbánat jelentősége

Szent Norbert kora egyik legélesebben látó politikusa volt, aki fenntartotta közösségét mind lelki, mind anyagi szempontból. Rendfőnökök és apátok méltatták alakját, de - mint Fejes Anzelm Rudolf leszögezte - nem az ő megvalósításaiért tiszteljük első sorban, hanem azért, mert Szent Norbert a lelki megújulást, a bűnbánat és a megtérés jelentőségét hirdette. Szent Norbert Krisztust kereső és Krisztussal találkozni akaró ember volt, aki azokat az élethelyzeteket kereste, „ahol ott van az Úr”: imádkozott, vándorprédikátornak „csapott fel”, közösséget alapított.

Szent Norbert 1121-ben alapította a rendet azzal az elképzeléssel, hogy tagjai nemcsak szerzetesek, hanem lelkipászotorok is legyenek. Az akkori kor szerzetesei ugyanis ezt megelőzően szinte egyáltalán nem tartották a kapcsolatot a hívekkel, elzárkózva éltek, külön társadalmat alkotva a társadalomban.

Szociális tevékenység

Három dolgot hangsúlyozott ki, melyet fiai ha tiszteletben tartanak, akkor biztosan nem fogja őket elhagyni az Isten: az oltárnál a legnagyobb díszben kell elvégezni a szertartásokat, törekedni kell a belső megújulásra, erkölcseink állandó javítására - ez a szentté válás egyik biztos formája is - ezenkívül pedig az, hogy ne feledkezzenek meg a szegényekről, a szociális gondokról.

Később az apát a Félixfürdő, valamint a közeli járványkórház megalapításáról szólt, s a későbbiekben az is elhangzott: a premontrei rend kálváriája Trianon után kezdődött, azt követően vonták kétségbe létjogosultságukat, kobozták el vagyonaikat. Ma pedig úgy áll a helyzet, hogy míg egy ortodox gimnázium az államtól kap épületet, „mi nem tudjuk megkapni a miénket” - mondta az apát. Ezt követően a szent életének utolsó mozzanatairól esett szó, majd a hívek áldoztak.

Neumann Andrea