Hetvenhez közel sem veszélyes

Farkas Á. Zoltán

Megtelt múlt szombaton a diószegi sportcsarnok „leülője”, amikor sok néző foglalt helyet a pálya szélén elhelyezett padokon, hogy megtekintsék a Bihardiószeg–Konstancai Farul 1978. februárjában játszott labdarúgó Román Kupa negyeddöntőjének negyvenkét éves évfordulója alkalmából rendezett öregfiúk futballtalálkozót. Látva, hogy az ellenfélnél a már-már megszokott gárda lép pályára, a szurkolók egy része eltűnt a „nézőtérről”, mint később kiderült, nem a biztos vereség tudatában távoztak, hanem a csapatuk ellen mentek fogadni a közeli „irodába”. Tévedtek, mert a Marcel Madarral, és Crăciunea Prajaval megerősített fiatalabb tengely jól húzta az öregedő szekeret, és amely ugyan már 4–1-es hátrányban is volt, a végén megfordította az eredményt. Betudhatóan annak is, hogy a váradiak rosszul cseréltek, némelyikük annyira beleszeretett a labdába, hogy még a szünetben is magával cipelte azt, és nem mellékesen annak is, hogy az egymás között szított viták folytán sorra kapták a (ki)véd(ekez)hető gólokat. A váradiak legnagyobb hibája talán mégis az volt, hogy végig a kispadon hagyták a titkos fegyverüket és egyben gólgyárosukat. De ezért fájjon az ő fejük…

A Constantin Sabău által rendezett esemény minden szempontból jól sikerült, a vendéglátók 7–5 arányban nyertek, emellett a Bayern-mezben pályára lépő diószegiek fogadhatták Mados Attila polgármester gratulációját és az általa kiosztott okleveleket is. „Negyvenkét évvel ezelőtt, kicsi gyermekként nem élhettem át az a sikert, amellyel Önök akkoriban örömet okoztak több ezer embernek, de nagyon szeretném, hogy egy hasonlónak részese legyek, és hogy negyvenkét év múlva köszönthessem még ezt a csapatot, és a tagjait” – mondta köszöntőjében a polgármester.

A harmadik félidőben aztán „kibékültek” egymással a felek, hangyányit sem panaszkodott senki a finom gulyásra, de legfőképpen a borra, amely „hírnöke” volt a Bihardiószegen aznap este megrendezett borversenynek. De ez már egy másik téma, másik esemény, amelyről kollégám, barátom és bajtársam, Rencz Csaba tudósított éveken át. Az első azonban, amelyikről már nem…

A negyvenkét évvel ezelőtt, a Konstanca ellen negyeddöntőt játszó diószegi csapatból sokan most is pályára léptek, volt, aki játszott is, mások csak a pálya széléről buzdítottak vagy kiabálták az ilyenkor szokott, bíróra szabott „megvárunk, megverünk” rigmust, amitől persze Dan Coita nem íjjedt meg, hiszen hazai pályán lévén, tudta mely kis utcákon lehet meglógni a „vérmes” B-középtől…

A Diószeg összeállítása: Ioan Țîrț – Belényesi István, Kolmár József, Iosif Mile, Viorel Știube, Viorel Nica, Vasile Popa, Lolo István, Varga Sándor, Szilágyi László, Iosif Madar (csapatkapitány), Tolodi József, Pop József, Mircea Faur, Lukács Zoltán, Iosif Sav, Eugen Bărbuța, Nagy László, Nagy Attila.

Borítóképünkön az „öreg fiúk”