Elhunyt Dallos Ágnes volt könyvtáros, a Mária Rádió munkatársa

Ciucur Losonczi Antonius

Elhunyt Dallos Ágnes, a nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum volt könyvtárosa, a Mária Rádió munkatársa. Egy 2007-ből származó bejegyzése arról árulkodik, hogy a diákévei után műszaki rajzolóként közel harminc évig élhetett ismét a betűk szolgálatában. Kenyérkeresetként írhatta, hobbiként pedig rajzolhatta a szép plakátok betűit. A rendszerváltozás megadta számára is a lehetőséget, hogy az istenismeretben is gazdagodhasson. A teológiai főiskola elvégzése után az öregek, betegek, haldoklók lelki szeretetszolgálata felé fordult. 1997 szeptemberében felkérték őt arra, hogy a Szent László Római Katolikus Líceum könyvtárosaként dolgozzon, s ez a szolgálat újabb tíz évet jelentett neki a betűk világában. Önkéntesként előbb a gimnázium diákjaival ment be a stúdióba, élő rózsafüzér-imára a Mária Rádióba, majd önálló műsort szerkesztve és vezetve – ezzel egy új kihívás, feladat elé állította őt a Szűzanya.

A Szent László Líceum közössége az iskola Facebook-oldalán ezekkel a szavakkal búcsúzik tőle: „Bearanyozta az akkor még szárnyát bontogató Szent László Líceum életét. Nem csak a könyvek barátja és gondozója volt Ő, hanem a lélek nagy ismerője is. Nem csak gyógyító kézzel, de jó és igaz szóval simogatta meg mindannyiunk arcát és lelkét. Tette ezt, miközben egyenként gyűjtögette, rendezgette könyveinket. Arcán mindig mosoly ült, munkájában soha el nem fáradt. Diák, tanár, iskolai alkalmazott, szülő egyaránt szívesen állt meg beszélgetni vele, mert bölcs volt, okos, kedves és imádságos lelkű”. 

Az Erdélyi Mária Rádió munkaközössége pedig úgy fogalmazott: „Hiányozni fogsz, Ági néni! A mosolyod, az imatarsolyod, a műsoraid, a bátorításod, az ötleteid és a megoldásaid, az egyéniséged, a lépteid, a jóságod és szolgálatod. Átléptél a túlsó partra, hisszük és tudjuk, hogy csak átléptél, mert számunkra nem haltál meg. Kiváltságosnak érezzük magunkat, hogy 18 éven keresztül voltál köztünk és nekünk! Emléked gyöngyszemként őrizzük és visszük tovább! Fájó szívvel, de a feltámadás reményében búcsúzunk tőled.”