Önkéntes mozgalom: több mint négyszáz kutya talált gazdára a tavaly

Pikó Stefánia

Rendkívüli teljesítményről számolt be lapunknak Gabriela Jurjea, aki azon nagyváradi állatvédő csoport alapítója, amely a tavaly több mint 400 kutya örökbeadását tette lehetővé. A kutyabarát csapat tavaly januárban kezdte meg tevékenységét, sikerességének egyértelmű bizonyítéka pedig a több száz otthonra talált négylábú története. A kisállatok sorsát a közösségi médiában kísérhetjük figyelemmel, ugyanis a csoportnak van egy Facebook-oldala, amelyiken rendszeresen osztanak meg információkat és képeket az éppen gazdikereső kutyákról, illetve minden héten beszámolnak a sikeres esetekről. Bár már biztosan sokan felfedezték ezt az oldalt, az érdeklődők ezen a néven találhatják meg: Voluntari pentru Cateii din Adapostul Public Oradea.
Az önkéntes csoport tagjai különböző feladatokat látnak el. A menhelyre került kutyákat elsősorban meg kell ismerni, amilyen rövid idő alatt csak lehetséges, információkat kell gyűjteni róluk, és minél jobb fotókat kell róluk készíteni. Az információk azért fontosak, mert minél többet tudnak a kutyusról, annál nagyobb esélye van annak, hogy valóban sikeres lesz az örökbeadás, és a kisállat és a gazdijelölt meg fog felelni egymásnak. Az állatok korára vagy akár részletesebb történetére a menhelyen dolgozók révén derítenek fényt, illetve bizonyos esetekben fel tudják venni a kapcsolatot azokkal a személyekkel, akik azon a környéken laknak, ahol az adott állatot begyűjtötték, így tudnak mesélni az állatvédőknek. Hogyha a fotók és a történetek, infók is megvannak, és sikerül valamennyire kiismerni a kutyát, megfigyelni a viselkedését, akkor meg is születhet az újabb bejegyzés a közösségi médiában. Azt gondolhatnánk, hogy nem sok értelme van a közösségi média oldalakon „osztogatni” a fotókat, bejegyzéseket, erre azonban az állatvédők ügyesen rácáfoltak eddigi teljesítményükkel.
Amennyiben az önkéntesek kapcsolatba kerülnek egy érdeklődővel, segítenek az örökbefogadás folyamatában, amennyiben az örökbefogadók igénylik ezt a segítséget. Általában olyankor van szükség a segítségre, amikor külföldiek jelentkeznek egy-egy kutyusért, hiszen ezeket az állatokat nehezebb a határon túlra vinni. A kutyák ugyanis be kell legyenek oltva ahhoz, hogy útlevelet kapjanak, és a gazdik engedélyt az utaztatásukra. A befogott kutyákat azonban a menhely álltorvosa csak akkor oltja be, ha azok elő vannak jegyezve az örökbefogadásra, az oltás után pedig 21 napot kell várni ahhoz, hogy megtegye hatását, csak ezután indulhatnak útnak – tudtuk meg Gabriela Jurjeától. Abban a 21 napban általában az önkéntesek gondoskodnak arról, hogy az állat biztonságban legyen.
Az országon belül maradó kisállatok esetében is előfordul, hogy a szállításban van szükség az önkéntesek segítségére, hiszen nemcsak a városból vagy a megyéből érkeznek érdeklődők, hanem az ország minden szegletéből. Gyakran az önkéntesek jelzik az állatmenhelyen dolgozóknak, hogy készítsék elő a kutyákat az örökbeadásra, de olyan esetek is vannak, amikor az örökbefogadók nem igényelnek közvetítést vagy bármilyen segítséget.

Küzdelem a rendszeres eutanázia ellen

Ahogyan arról korábban is írtunk már, a Grivei állatmenhelyen dolgozók rendszeresen végeznek elaltatást, amit hivatalosan 14 munkanap után tehetnek meg, tehát minden menhelyre kerülő kutyának körülbelül három hete van arra, hogy gazdára találjon. A törvénykezések szerint ebben az időszakban az állatmenhelynek kötelessége örökbefogadókat keresni. Korábbi cikkeinkben arról is említést tettünk már, hogy az elaltatás nem egy kötelező szabály, minden állatmenhely vezetősége eldöntheti, hogy szeretne-e e szerint a rendszer szerint működni. A kolozsvári, aradi menhelyeken például inkább más megoldásokat keresnek akkor, amikor úgy látják, hogy elérte a maximális kapacitást a menhely, de számos más ilyen létesítmény is van, ahol elkerülik ezt az eljárást. A Grivei állatmenhely lakói számára nincs sok idő a gazdikeresésre, mivel rendszeresen végeznek eutanáziát.
Az állatvédők többször is jártak már úgy, hogy bejegyzést készítettek egy kutyáról, majd a gazdira való várakozás időszakában, amikor legközelebb a menhelyen jártak, már nem találták ott az adott négylábút. Nem minden esetben sikerül kideríteniük, hogy milyen sorsra jutott a kutya, örökbefogadták vagy elaltatták. Tehát nem azért nem készülnek olyan bejegyzések, amelyek a sikertelen eseteket mutatják be, mert ezt inkább rejtegetik, hanem azért, mert sok esetben nincsenek kellő információik. A csapat a Facebook-oldalon heti rendszerességgel megosztja a sikeres eseteket, bemutatja, hogy az elmúlt egy héten mely kutyákat sikerült örökbeadni.

Petíció: eutanázia helyett sterilizálás

Az állatvédők egy aláírásgyűjtésbe kezdtek, amely, ha sikerrel jár, lehetővé teszi, hogy elképzeléseikkel és kéréseikkel a Nagyváradi Helyi Tanács elé állhassanak. A polgári kezdeményezés mögött Gabriela Jurjea, Mihai Șvab és Gabriela Șușman áll, akik 10 ezer aláírást szeretnének összegyűjteni ahhoz, hogy a helyi tanács elé kerülhessen egy határozattervezet. A kezdeményezéshez nyolc másik egyesület is csatlakozott, köztük az SOS Dogs, a Happy Dogs and other animals, és a Grivei kutyákért önkéntes csapat.
A petíciónak két fő pontja van, ebből az egyik az, hogy az idén induló ingyenes sterilizálási kampányt az egész megyére terjesszék ki, valamint tegyék egész évben elérhetővé. Az állatvédők ugyanis hosszú évek óta hangsúlyozzák, hogy a nyugati minták figyelembevételével, amely egyébként is fontos és haladást szolgáló a városi és megyei elöljárók szerint, az ivartalanításra kellene nagyobb hangsúlyt fektetni. A nem ivartalanított háziállatok túlszaporodását elmondásuk szerint nem a rendszeres eutanázia révén kellene megoldani, amely egyébként ugyanúgy költségekkel jár, hanem ivartalanítással. Az állatok sterilizálása költséges, a legtöbb ember számára pedig nem ez jelenti a prioritást, ha a kiadásokról van szó, ezért volna szükség az önkormányzatok segítségére.
Az ivartalanítást célzó kampányok mellett az állatvédők szerint az illegális szaporítók tevékenységét is vissza kellene szorítani, hiszen sokan úgy vásárolnak háziállatot tőlük, hogy nem is tudják: a valóban fajtiszta állatok törzskönyvvel rendelkeznek. Arról nem is beszélve, hogy a szaporítók többsége méltatlan körülmények között tartja a szaporításra alkalmas állatokat, ha pedig már nem alkalmasak rá, gyakran utcára vagy menhelyre kerülnek.
A petíció másik pontja szerint a Grivei menhelyen élő kutyák tartási körülményein szeretnének javítani. Többek között azzal az ötlettel álltak elő, hogy olyan kamerákat helyezzenek el a menhelyen, amelyek élő közvetítést biztosítanak arról, hogy éppen mi történik ott. Az aláírásgyűjtés további részletei a Misiunea Grivei nevű weboldalon találhatók meg.

A túlszaporodás emberséges meggátolása közös ügy

Az állatvédő lapunknak elmondta, az ivartalanítási kampányok kiterjesztése, bővítése nemcsak azok számára fontos, akik szeretik a kisállatokat, és sajnálják őket, hanem azok számára is, akik nem szeretik a kutyákat. Hosszú távon ugyanis a rendszeres eutanázia nem megoldás, egyszerűen csak egy végtelen körforgást hoz létre, amiben mindig jelen lesz a kegyetlenség, az ivartalanítás azonban hosszú távon is éreztetné a hatását. Az ivartalanítást célzó kampányok támogatása tehát a kutyabarátok, illetve a kutyákat kevésbé kedvelő tábor közös célja lehet, hiszen egyikük sem szeretne kóbor kutyákat látni az utcán.
Az önkéntestől mindezek mellett megtudtuk, nagyon hálás a közösségi médiában jelenlévő követőknek, akik rendszeresen megosztják a gazdikereső kisállatok fotóit, és akik segítenek a csoportnak az ismertté válásban. Elmondta továbbá: fontosnak tartja, hogy az emberek lássák, milyen szép és kedves négylábúakkal van tele a váradi menhely.