Kolozsvárra kirándultak a partiumi nyugdíjasok

Ciucur Losonczi Antonius

Vajon Kolozsváron milyen lesz az időjárás? – tanakodtak egymás közt a Gojdu sétányon, a Bors felől érkező buszra várva a kincses városba igyekvő váradi kirándulók csütörtök délben. A Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesülete, Szilágyi Ibolya elnök és Székely Hajnal ügyvezető által szervezett utazás két desztinációja ugyan a Farkas utcai református templom és a Kolozsvári Állami Magyar Opera volt, de azért a csoport örült volna annak, ha nem zuhogó esőben kellene megcsodálnia az Egyetem utca és környékének jellegzetes épületeit, melyek megtekintése szintén tervbe volt véve. A vágyunk végül teljesült, mert inkább csak szemerkélt az eső, és a hideg is elviselhető volt. A Házsongárdi temető közelében parkolt le a busz, s néhány méter megtétele után Deák Árpád nyugalmazott történelemtanár fogadta az érkezőket, nem messze a régi városfaltól. Kitűnő idegenvezetőnek bizonyult a továbbiakban, élvezet volt őt hallgatni, az általa elmesélt történeteket Kolozsvár magyar múltjáról. Az első megálló, ahol több percig időztünk, katolikus jellegével hívta fel magára a figyelmet: a Báthory István Elméleti Líceum, az 1579-ben alapított kolozsmonostori jezsuita iskola utódja, és a mellette levő Mária-oszlop, melyet a restaurálását követően a közelmúltban helyeztek vissza régi helyére, a piarista templom elé.

Innen a Babeș–Bolyai Tudományegyetem központi épületéhez vonultunk, majd az Egyetemiek Háza előtt idéztük azt fel, hogy egykor ott állt Magyarország első kőszínháza. A régi vármegyeháza, néhány hajdani főúri palota és a Református Kollégium mellett elsétálva érkeztünk meg a Szent György-szoborhoz, ahol a kirándulásokon kihagyhatatlan csoportkép is elkészült. A református templom segédlelkésze egykor a tanítványa volt Deák Árpádnak, így miután könnyűszerrel megkapta a tanár úr a kulcsot, elbűvölt bennünket Erdély egyik legnagyobb méretű késő gótikus épülete a fordulatos történetével, igényes építészeti kialakításával, gazdag berendezésével, díszes szószékével, összetéveszthetetlen halotti emléktábláival, színpompás címereivel, intarziás, feliratos emblémákkal díszített Úrasztalával. Az idő sajnos gyorsan telt, így ismét buszra ülve az operába siettünk, ahol az újévi Strauss-koncertnek a meghallgatása koronázta meg a tartalmas, élményekkel teli kolozsvári kiruccanást.