Váradon szervezték meg a XXI. MIÉRT Akadémiát

Ciucur Losonczi Antonius

A nyitóünnepséget péntek este tartották a Continental Szálloda egyik konferenciatermében. A megjelenteket Kovács Péter, a Kós Károly Akadémia alelnöke köszöntötte, aki röviden elmagyarázta, mit jelent a Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan filozófia. Szilágyi Dóra, a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) elnöke azt tanácsolta a fiataloknak, hogy szívják magukba az információkat, de szórakozzanak is, ismerkedjenek és bővítsék a kapcsolati hálójukat. Tőtős Áron, a MIÉRT elnökhelyettese kifejtette, hogy az Akadémia mindig képes a megújulásra, a hollisztikus megközelítés és a közösségépítés a célja, s teret biztosít az ellenvéleményeknek is.

A továbbiakban Cseke Attila szenátor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének az elnöke, volt miniszter értekezett Régi problémák, új kihívások a közigazgatással címmel. Arra hívta fel a figyelmet, hogy közigazgatási szempontból nagy változások elé néz az ország, mert várhatóan valamikor 2025-26-ban teljesen megváltozik a jelenlegi, 1968 óta érvényes berendezkedés. És ez több évtizedre meghatározza majd a sorsunkat, nem mindegy tehát, hogy a magyarok ott vannak-e vagy sem, ahol a döntéseket meghozzák. Szép szlogenek hangzanak el a román pártok részéről, hogy minden jobb lesz, mert pénzt takarítunk meg és hatékonyabb lesz a rendszer. 

Az RMDSZ egyetért ugyan azzal, hogy szükség van a jobbításra, hiszen más a társadalmi közeg és megváltozott a rendszer, azonban óvatosságra és visszafogottságra int. Negatív példaként ugyanis ott van Felvidék, ahol az akkori szlovák kormány 1996-ban átrajzolta a megyehatárokat, s ezzel teljesen átírta a magyar közösség érdekképviseletét is, mely azóta kikerült a pozsonyi parlamentből, a helyzete tehát rosszabb lett – magyarázta a honatya.

Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete Európa peremén: Lehetőségek és kilátások Közép-Kelet-Európában címmel tartott előadást. Felidézte, hogy amikor a rendszerváltás után a budapesti ELTE hallgatója volt, mindenki Közép-Európáról beszélt, mert ez határozta meg több szempontból is az identitást. Ugyanakkor a mindennapi életre hatással volt a második világháború öröksége, a hidegháború, az, hogy Európát két részre osztotta a vasfüggöny. Ez a helyzet egy idő után többé-kevésbé átlátható és kiszámítható volt, azonban 1989-ben ennek vége lett. Egyetlen ország, az Egyesült Államok kezdte el dominálni a világpolitikát, és egyetlen irány volt, az európai uniós integráció, mindenki erre vágyott. Ezt az utat sikerült is végigjárni, egyetlen kisiklás Románia és Bulgária schengeni csatlakozásának az elmaradása, „melyet józan ésszel nehéz megindokolni”. Közben átalakult a globális erőegyensúly, több igazodási pont lett, a nagyobb léptékű lokális konfliktusok miatt kiszámíthatatlanabbá vált az államok közti együttműködés, és összetettebb lett a kép. Európa habozni kezdett: Ukrajna esetében ugyan egységes választ adott, egyértelművé téve, hogy ki a gonosz, viszont az izraeli-palesztin konfliktus esetében „nagy a kakofónia”, nincs egységes európai vélemény. És ez az EU gyengeségét jelzi, hiszen bár létezik intézményrendszere, még sincs eléggé átgondolt és hatásos külpolitikája. Ezzel együtt is azonban az irány, mint eddig is, az EU kell legyen, hiszen más lehetőség nincs.

A magyar–román viszonyt firtató kérdésre válaszolva a diplomata úgy fogalmazott: „tulajdonképpen nincs olyan rossz bőrben, mint ahogy mi azt gondolni szoktuk”. A gazdasági kapcsolatok jók, és növekvő számokat produkálnak. A romániai magyarság helyzete pedig stabil és garantált, de szerinte azért tűnik ellentmondásosnak, mert a vágyaink és az elképzeléseink „nem konvergálnak teljes mértékben” azzal, ami a realitás.