Bogdánffy Szilárdra emlékeztek a székesegyházban

Ciucur Losonczi Antonius

A szentmise bevezető részében Böcskei László megyés püspök kiemelte, hogy október 3-a egy különleges nap nem csupán a nagyváradi egyházmegye, hanem az egész magyar római katolikus egyház számára, hiszen egy olyan vértanú püspökre emlékeznek, akit a hite miatt üldöztek a kommunista diktatúra idején. Fontos azonban, hogy ne csak emlékezzünk, hanem meg is tapasztaljuk a közelségét, amikor bizalommal fordulunk őhozzá. 2010-ben Nagyváradon boldoggá lett avatva, mert életét áldozta azért, hogy megpecsételje a Krisztussal kötött szövetségét. Ez időben és térben nem is oly régen, 1953-ban történt, mi pedig büszkeséggel tekintünk fel rá. De ne csak az élete főbb eseményeit idézzük, hanem gondoljunk az elköteleződésére, az elszántságára, a kitartására, és a példáját követve mi se engedjünk azoknak a kísértéseknek vagy nem egészséges kompromisszumoknak, melyek el akarnak minket távolítani Krisztustól, tanácsolta a főpásztor.

Az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből szólt. Elmélkedésében Böcskei László felidézte, hogy az elmúlt héten Bukarestben zajlott a Romániai Katolikus Püspöki Konferencia őszi ülése, az ottani görögkatolikus püspökségnek a szervezésében. Záróakkordként egy ünnepi gyűlést tartottak a Román Akadémia dísztermében, mely rendezvény egy kis lépésnek bizonyult a rendezettség irányába, hiszen a meghívott előadók méltatták a görögkatolikus klerikusoknak a helytállását az üldöztetések idején, és elmarasztaló vélemények is elhangzottak a többségi egyháznak a kommunista rezsimben tanúsított szerepvállalásáról. Érdekes és feltűnő volt azonban, hogy a felszólaló állami hivatalnokok, egyetemi oktatók, kutatók és más román értelmiségiek mintha szelektív emlékezetkiesésben szenvedtek volna, ugyanis amikor a vértanúkról beszéltek, még véletlenül sem tettek említést a boldoggá avatott romániai magyar egyházi vezetőkről, Bogdánffy Szilárdról és Scheffler Jánosról. A kisebbségi nemzethez tartozó vértanúkról megfeledkezve tulajdonképpen csak a katolikus egyház értéktárának egyik oldalára világítottak rá, holott a megbékélés gyakorlása csak akkor igazán célravezető, ha ezáltal nem újabb sebeket tépünk fel, hanem a közös emlékezésben és kiengesztelésben találjuk meg rá a választ, figyelmeztetett a megyés püspök.

Arról is beszélt a főpásztor: fontos megértenünk azt a lelki erőt, mely alkalmassá tette Bogdánffy Szilárdot a vértanúságra. Csupán két radikális alternatívája volt ugyanis: Krisztussal vagy ellene, és ő az adott helyzetben a helyes utat választotta. Mi mindig azt szeretnénk, hogy minden jó és könnyű legyen, alkalmas időpontban történjen a mi szempontunkból. De vajon van-e bátorságunk ahhoz, hogy eleget beszéljünk azokról, akik mestereink lehetnek a megpróbáltatásaink idején? Kérjük-e a vértanúink segítségét, közbenjárását és kegyelmét a saját magunk tanúságtételéhez, hogy meg tudjunk küzdeni a kihívásokkal és megerősödjünk a hitünkben? – vetette fel Böcskei László.