Operás, hangszeres gálakoncert volt a nagyváradi filharmóniában

Tóth Gábor

A nemzetközi hátterű Kiwanis-hálózat váradi szervezete tavaly októberben tartotta meg ugyanilyen jellegű hangversenyét, melyet idén végül is okkal a filharmónia-évadon kívül helyeztek, voltaképp egy héttel az évadkezdő előttre. Váradi, vagy Váradhoz korábbi tanulmányaik nyomán kötődő fiatal művészek léptek fel idén is szólistákként, olyan előadóművészek, akik már rég nemzetközileg is befutottak a pályán, és most sok egykori kolléga, tanár, barát, ismerős örömére újra láthatók-hallhatók voltak a helyi színpadon. Soroljuk is kik: Kele Brigitta (szoprán), Varvari Gabriella (mezzoszoprán), Nadia Sofokleous (klarinét), Petrus Bölöni Áron (gordonka), Bede Róbert és Bede László (tenorok). Ezúttal Costin Éva volt a zenekar koncertmestere, a vonósfelállás 8-6-4-4-2 volt. A karmester az olasz Claudio Morbo volt, aki bizonyos értelemben szintén kötődik Nagyváradhoz, hiszen egykor Acél Ervinnél tanult, igaz, Szegeden és Bécsben. Az egyébként végig partitúra nélkül vezénylő Morbo és a zenekar közös közreműködése rapszodikusnak volt mondható, és akkor még enyhén szóltunk a koncert ezen lényeges aspektusáról. A művek által előírt hangszerelést tekintve voltak fúvósspórolások is a filharmónia részéről, reméljük ezek az évad küszöbön lévő kezdetével azért helyreállnak majd szakmailag, de például a hárfát is elektromos billentyűs helyettesítette, sajnos ez mínusz a produkció kíséretének hitelességét illetően. Voltak viszont szép zenekari szólómomentumok, a fúvósokén túl, a vonósok közül ismét Costin Évát emeljük ki, illetve a csellista Fábián Attilát.

A szólisták tekintetében Bede Róbert földi dimenzióinkon túlmutató ragyogó hangjáról kell voltaképp itt szólnunk legelőször is – de azért tegyük ide Bede Lászlóval való testvéri kettőseiket is –, szóval Róbert saját elhatározásból-meggyőződésből sajnos még korábban szakított az opera-pályával, ezzel sokakat megfosztva kerek e nagyvilágon a felemelő élménytől, hogy hallhassanak egy második Pavarottit. Akik viszont e műfajt jelenleg is nagy sikerrel művelik a nemzetközi színpadokon: a Kolozsvári Magyar Opera társulatából elindulva Párizstól New Yorkig világhírű művésszé vált váradi Kele Brigitta szoprán és a temesvári opera meleg-kerek tónusú mezzója, Varvari Gabriella, kiknek különösen Offenbach-duettje volt megérintő szépségű. Petrus Bölöni Áron gordonkaszólóinak agogikáit sajnos a karmesteri-zenekari összmunka néhol borította, ezért itt némi indiszponáltság jelentkezett az egyébként jól felkészült szólista részéről, míg a Nadia Sofokleous (régebbi váradi hallgatói kedvéért írjuk, korábbi nevén: Nadia Hamoudi) Weber concertinójával igazán friss, üde nyitánnyal indította a teljes koncertet.

Mivel eddig kvázi fordított sorrendben haladtunk kronológiailag, írjuk a teljes műsort, szokásosan dokumentálás végett: Weber klarinét-concertino, op. 26 (Sofokleous), Fauré Elégia (Petrus-B.), Dvořák Rondo, op. 94 (Petrus-B.), Offenbach Barcarolle a Hoffmann meséiből (Kele-Varvari duett), Leoncavallo Bajazzók – Vesti la giubba avagy Ridi, pagliaccio (Bede L.), Kálmán Imre Marica grófnő belépője (Kele Brigittától, egyébként az est során magyar nyelven megszólaló két ének egyike), Un amore cosi grande (Beder R.), Lehár Cigányszerelem – Messze a nagy erdő (Varvari Gabriellától a másik magyar operettrészlet), Lehár – A víg özvegy – Lippen schweigen (Kele és Bede R., ezúttal román nyelven), Lara – Granada (Bede R. és L. kettőse), Kálmán Csárdáskirálynő – Emlékszel még (román nyelven, Varvari és Beder R.), E. di Capua O sole mio (Bede R. és L.), E. de Curtis Non ti scordar di me (Kele és Bede L.), legvégül mi más, mint a teljes énekes-négyessel Verdi Traviata – Pezsgőária, mely a most képzeletbeli kristálypoharakban csillanó buborékokon innen való világról is sok mindent elmond sorai között.