Női zeneszerzők műveit tolmácsolta Szeghalmi Emese

Tóth Gábor

Világnak világa, virágnak virága címmel Bingeni Szent Hildegárd és Élisabeth Jacquet de La Guerre műveiből tartott Szeghalmi Emese koncertet – saját, hagyományos műfaji megnevezése alapján zenés meditációt – vasárnap délelőtt 11.30 órakor a nagyváradi Szent Anna (orsolyita) templomban.

A kerek egyórás zenei esemény része volt a szeptember 16–24. között zajló, Kárpát-medencét átívelő XVII. Ars Sacra fesztiválnak. Szakralitás és művészet összefonódásának jegyében örök értékekre, igazra, jóra, szépre, egyben reményre hívta/hívja fel e fesztivál a közönsége figyelmét, idén mintegy 400 ingyenes programmal, köztük 140 templomban (ars-sacra.hu). Az Ars Sacra idei mottója igen aktuálisan: „Keresd a békét!” (Zsolt 34, 15).

Ehhez az egyházi, művészeti, zenei fesztiválhoz csatlakozott, illetve csatlakozik évek óta hagyományosan Szeghalmi Emese nagyváradi orgonista, egyházzenész is, aki ezúttal a gregorián ének mellett mégsem az orgonát választotta a programban szintén helyet kapott barokk billentyűs művek előadásához, hanem egy digitális zongorának harmat- és könnycseppekre emlékeztető, lágy vibrafon-hangszínét, metaforikusan, mintegy célzásul a világ jobbításáért csendben munkálkodni próbálók reménykeltő imájaként.

A két főszereplő alkotóművész nő közül Hildegard von Bingen (1098–1179) középkori apátnő, költő, zeneszerző, misztikus, természettudós, kora különös polihisztorának gregorián énekei voltak a koncert szakrális pillérei, váltakozva a 17/18. század fordulójának sikeres francia komponista hölgye, Élisabeth Jacquet de La Guerre (1665–1729) világi, barokk, stilizált billentyűs szvitjeinek tánctételeivel (köztük talán nem véletlenül számos ternáris üteművel), melyek úgymond a hídlábak közötti formai íveket alkották.

Szent Hildegard gregoriánja reneszánszát éli manapság, okkal, hiszen érzékeny megközelítésében, a korabeli műfaji lehetőségek kereteit tisztelettel megőrizve, tartalmilag mégis burkolt filozófiává emeli e műfajt, miközben gyönyörű és merész költészettel szemlél a Szentírás prizmáján át, mindezt vállaltan női szemszögből a 12. században, ma is aktuális tanulságokkal. Szeghalmi Emese Szűz Máriára, Szent János apostolra, illetve Szent Orsolyára vonatkozó Hildegard-kompozíciókat is választott, szintén üzenetértékkel, ami akár az apokalipszist, akár a világ megmentését illeti. Ami pediglen a billentyűs preklasszikát illeti, Élisabeth Jacquet de La Guerre Pièces de clavessin I. kötetének (1687, Párizs) első három szvitjét (d-, g- és a-moll) hallhattuk, két tétel kivételével (II. szvit 2. tétel, Gigue és III. szvit utolsó tétel, Menüett).

Hildegard von Bingen elhangzott darabjait is soroljuk. A Szentlélek hívásával indult a zenés meditáció, Spiritus Sanctus vivificans vita (zsoltár-antifóna), a következő ének-pillérek kettesével következtek, O dulcis electe responzórium és Karitas habundat, majd Cum processit factura és Quia ergo femina, végül O frondens virga és Studium divinitatis. A zenei eseményt nagyjából egy tucat érdeklődő kísérte figyelemmel a Fő utcai kis templomban.